Isten a barátunk

A Mit tanít valójában a Biblia? című társulati kiadvány (2005) függeléke foglalkozik Isten nevének használatával és jelentésével (pp. 195-197). Ebben a szakaszban a név használatával kapcsolatban az alábbi érvet hozzák fel, melyet szeretnénk alaposabban szemügyre venni:

“Amikor a bibliafordítók különböző címekkel helyettesítik Isten nevét, súlyos hibát követnek el. Távolinak és személytelennek tüntetik fel Istent, holott a Biblia arra ösztönzi az embereket, hogy legyenek ‘Jehova meghitt közelségében’ (Zsoltárok 25:14). Gondolj most egy jó barátodra. Mennyire éreznéd magad közel hozzá, ha nem tudnád a nevét? Akkor az emberek hogyan kerülhetnek igazán közel Istenhez, ha egyszer nem ismertetik meg velük, hogy Isten neve Jehova?” [1]

A Biblia valóban beszél arról, hogy Isten barátai lehetünk, ahogyan azt nagyon helyesen megemlíti ugyanez a könyv is: “A Biblia ezenkívül azt tanítja, hogy az emberek Jehova barátaivá válhatnak (Jakab 2:23). Képzeld csak el! A világegyetem Teremtőjének a barátja lehetsz!” [2] Ha a Szentírást vizsgáljuk, találunk néhány olyan esetet, amikor Isten és az ember kapcsolata egy barátsághoz van hasonlítva. Íme néhány példa: “Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: ‘Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt’, és ‘Isten barátjának neveztetett'” (Jak 2:23). “Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek” (Jn 15:14-15). “A Barát, a Szentlélek, akit az Atya küld majd el az én kérésemre, mindent világossá tesz számotokra” (Jn 14:26, The Message [3]). Bár jelen bejegyzésnek nem témája a háromság-tan kérdése, mégis érdekes, hogy ez a barátság nem csak az Atyával, hanem Jézussal és a Szentlélekkel is összefűz bennünket.

Érdekesebb azonban az, hogy hogyan gondolkodunk az Istennel való kapcsolatunkról, ha arról teljes képet szeretnénk látni. A már idézett társulati kiadvány ezt írja:

“Egyre jobban megérted majd, hogy miért tanítja azt a Biblia, hogy Atyánknak tekintsük Jehovát (Máté 6:9). Tőle kaptuk az életünket, és ő azt szeretné, ha a lehető legjobb lenne az életünk; hiszen minden szerető apa ezt kívánja gyermekének (Zsoltárok 36:9)” [4]

Míg a Biblia csak néhány esetben utal Istenre úgy, mint barátunkra, addig rengeteg alkalommal nevezi őt Atyánknak. A hangsúlyt érdemes lenne nekünk is megtartani, és úgy tekinteni rá, mint szerető Atyánkra, nem pedig egyszerűen csak úgy, mint barátunkra. A kettő természetesen nem zárja ki egymást, de Isten mégis az Atyánk szeretne lenni. Egy apával pedig sokkal szorosabb és bensőségesebb szálak fűznek össze, mint egy barátunkkal. Egy barátnál valóban igaz az, amit a Társulat a függelékben ír: nem lehet vele bensőséges kapcsolatunk, ha nem tudjuk a nevét. Más a helyzet azonban egy apával. Egy apával pedig akkor a legbensőségesebb a kapcsolatunk, ha édesapánknak szólítjuk, nem pedig a nevén nevezzük. A keresztények ismerik és tiszteletben tartják a Jehova/Jahve nevet, de mégis megértették, hogy Isten nem csupán a barátunk, hanem az Atyánk — és bensőségesebb megszólítás az, amikor annak nevezzük őt, ami valójában. Ezt a kiegészítést tehetjük:

“Isten nevét minden keresztény felekezet, könyvkiadó vagy teológiai kiadvány ismeri, tiszteli és használja (elsősorban Jahve alakban, de néha Jehovaként is, lásd Károli). Isten nevét a keresztények őrizték meg, és ismertették meg Jehova Tanúival, ahogy a “Jehova” műszót is középkori keresztény tudósok találták ki.” [5]

Gondolt át a kérdést: valóban attól bensőségesebb a kapcsolatod Jehovával, ha a nevét használod? Nem sokkal fontosabb az, hogy megismerd őt, és kapcsolatban légy vele, figyelj rá, és az Atyádnak tekintsd? Ne engedd, hogy félrevezessenek, és féligazságokról meggyőzzenek. Az Istennel való kapcsolatod ne az alapján alakítsd ki, hogy mit állít a Szervezet, hanem az alapján, amit a Biblia tanít

[1] Mit tanít valójában a Biblia?, WTB&TS, Brooklyn, 2005. p. 196.
[2] Uo. p. 17.
[3] Eugene H. Peterson: The Message — The Bible in Contemporary Language, NavPress, 2003. 2006.
[4] Mit tanít…?, pp. 16-17.
[5] Szalai András: Jehova és a szervezet, Apológia Kutatóközpont, Budapest, 2001. p. 21.