Az Új világ fordítás forrásszövegei
Minden modern nemzeti nyelvű fordítás mögött egy eredeti nyelvű (héber és görög) alapszöveg áll. Ebben a bejegyzésben most az Új világ fordítás mögötti görög szöveggel és egyéb forrásokkal foglalkozunk, így csupán az Újszövetségre, azaz a Keresztény Görög Iratokra koncentrálunk.
Az alapszöveg az Új világ fordítás újszövetségi része mögött a The Greek New Testament in the Original Greek, melyet B. F. Westcott és F. J. A. Hort készített az újszövetségi források összehasonlításával, és eredetileg 1881-ben jelent meg. Az ÚVF mellett más angol fordítások is részben vagy egészen ezen a kritikai szövegen alapulnak:
- Revised Version (1885)
- Darby Bible (1890)
- The Twentieth Century New Testament (1898-1901)
- American Standard Version (1901)
- Ferrar Fenton Bible (1903)
- English Standard Version (2001)
Amint az a kiadás idejéből látható, elsősorban a régebbi fordításaink alapulnak Westcott és Hort szövegén. Ennek oka az, hogy az elmúlt több mint egy évszázadban a szövegkritikai kutatások fejlődtek, és olyan felfedezések láttak napvilágot, melyek Westcott és Hort idejében még nem álltak rendelkezésre. Épp ezért az ÚVF fordítói is figyelembe vettek további görög Újszövetség-kiadásokat, mint pl. a következők:
- Eberhard Nestle: Novum Testamentum Graece (1948-as kiadás)
- José Maria Bover, SJ: Novi Testamenti Biblia Graeca et Latina (1943-as kiadás)
- Augustinus Merk, SJ: Novum Testamentum Graece et Latine (1948-as kiadás)
- Nestle-Aland: Novum Testamentum Graece (1979-es, 18-ik kiadás)
- The Greek New Testament (United Bible Societies, 1975-ös kiadás)
A két utóbbi kritikai szöveg legújabb kiadásai a Nestle-Aland 28-ik, valamint a The Greek New Testament 4-ik kiadása nyújtja a legpontosabb görög szöveget és kritikai apparátust (eltérő szövegvariánsok és a források gazdag listája), melyek több helyen is pontosítják az Újszövetség szövegét Westcott és Hort kiadásához képest. Bár a WH szöveg valóban jónak mondható, azt ki kell mondanunk: ma már van nála jobb és pontosabb is.
Amint azt mindenki tudja, az ÚVF jellegzetessége az, hogy az Újszövetségben is használja a Jehova nevet. A Társulat saját kiadású, a WH alapszöveget tartalmazó sorközi fordítása (The Kingdom Interlinear Translation of the Greek Scriptures, 1969, 1985) a 13-15. oldalain felsorolja azokat a forrásokat, melyeket figyelembe vesz, és a lábjegyzeteiben minden esetben hivatkozik is rájuk, amikor a Jehova nevet alkalmazza.
Ha kézbe vesszük a sorközi fordítást, és megnézzük azt a több mint kétszáz helyet, ahol az ÚVF-ben a Jehova név szerepel, a fordítás alapját képező Westcott-Hort szövegben a görög Theosz (Isten) és Küriosz (Úr) fogjuk találni. Egy további fontos tény tehát ez: az a görög alapszöveg, melyen az ÚVF alapul, nem tartalmazza a Jehova nevet. A lábjegyzetben minden egyes esetben hivatkozik azokra a J-vel és egy sorszámmal jelölt fordításokra, amelyek alátámasztják a Jehova név használatát, és azokra a forrásokra is, amelyek a Theosz vagy Küriosz címeket tartalmazzák. Az ÚVF fordítói mindig a J forrásokat tekintik hitelesnek — érdemes azonban összehasonlítani azokat az egyéb forrásokat, melyeken pedig az összes többi nemzeti nyelvű fordításunk alapul:
- J források: Összesen 27 ilyen forrással dolgozik az ÚVF, melyek közül a legkorábbi 1537-ből származik (J3), a legkésőbbi pedig 1979-ből (J22). Ezek között szerepel a Társulat saját kiadású sorközi fordítása (Emphatic Diaglott, 1942, J21), ill. más, héber nyelvű Újszövetség fordítások. Nem kritikai szövegekről van szó, hanem egy sajátos célközönségnek készült héber fordításokról, melyek nem azért tartalmazzák a JHVH betűket, mert az a görög eredetiben megtalálható volt, hanem azért, mert a név ismert volt a héber olvasók előtt.
- Egyéb források: Az egyéb források között megtaláljuk a Nestle-Aland görög szöveg 26. kiadását, a The Greek New Testament 3. kiadását, valamint olyan egyéb forrásokat, melyeket a modern szövegkritika hitelesnek és fontosnak tart az Újszövetség eredeti szövegének rekonstruálásához. Vannak közöttük fontos görög nyelvű Újszövetség-kéziratok — kódexek: Codex Sinaiticus (4. sz.), Codex Alexandrinus (5. sz.), Codex Vaticanus (4. sz.), Codex Ephraemi Rescriptus (5. sz.), Codex Bezae (5. sz.); papiruszok: P45, P46, P47, P66, P74, P75 (ezek többsége kb. 200 körül keletkezett); korai fordítások: latin, szír, örmény
Itt vannak tehát először is a héber nyelvű fordítások, amelyek 1537-1979 között készültek, másrészt pedig a hiteles és pontos korai szövegtanúk, melyek 200-500 között keletkeztek. Az ÚVF készítői a nyilvánvaló bizonyítékokat figyelmen kívül hagyva mégis olyan szövegekhez nyúlnak, amelyek 1500-1900 évvel később készültek, mint az Újszövetség eredeti kéziratai, és figyelmen kívül hagyják azokat a korai bizonyítékokat, melyek az ÚSZ leírása után csupán 100-400 évvel készültek.
A fentiek alapján mindenki eldöntheti, hogy hitelesnek tud-e tekinteni egy olyan bibliafordítást, mely ilyen tisztességtelenül válogat a források között saját céljai érdekében, és a legfontosabb kódexeket és papiruszokat figyelmen kívül hagyja.
Őrtorony-figyelő 
Miért gond, hogy az isteni név szerepel a Bibliában? Istennek is kell, hogy legyen neve. Mindennek és mindenkinek van neve, miért pont neki ne lenne? JHVH: Jehova, vagy Jahve.. nem értem, hogy ez miért zavar egy vagy több embert, akik jóval alacsonyabb rendűek is nála.
Egi,
Szerintem senkit nem zavar, hogy Istennek van neve. Ami zavar sokakat, az az, hogy az Új világ fordítás készítői tisztességtelenül bánnak ezzel a névvel. A bizonyítékok alapján az Újszövetség nem tartalmazta már a JHVH nevet, így a Társulat önkényesen illeszti azt bele. Nem a névvel van a gond, hanem azzal, hogy az ÚVF készítői azt ígérték, hogy mindenféle előfeltevéstől és teológiai elmélettől mentesen fordítanak, ám mégis befolyásolta őket saját tanrendszerük, és ezért megmásították a bibliai szöveget. Ez a gond.
Infaustus,
Sajnos nem tudtam, hogy a görög iratokban nem szerepel az isteni név. A zsidók idővel már nem ejtették ki a nevet, lehet hogy ezért feledésbe merült. ?? Viszont aki ihletés alatt írta a görög iratokat, annak kellett volna tudnia. A legjobban viszont a katolikus, református ..egyházak hazudtolják meg a Bibliát. A pokol létezésének tanításával, képek, szobrok (bálványok) használatával. Akkor hol az igazság? Nekem Károli bibliám van, az elfogadható?
A Bibliában benne van az isteni név vastagon, főleg az Újszövetségben, ahol a Megváltó Isten, a Kőszikla (1Korintus 10:4), és az Izrael Istene (Lukács 1:68) testet öltött! Ez a név: Úr Jézus Krisztus. Az Újszövetség alapján csak ezen a néven lehet Istent segítségül hívni, mivel ez az Isten neve, és mivel Jézus Krisztus is Isten, mint az Atya és a Szentlélek. Ezeken gondolkozz el! Használd a Károlyi fordítást, az Új Világ Fordítás helyett! Az egyik az életre visz és az igaz Istenhez (1János 5:20), a másik a halálba és az örök veszedelembe.
Jézus Krisztus az Ószövetség Istene!
1. Megváltó (Zsoltárok 19:15 és Ézsaiás 47:4 és Ézsa 44:6; Zsolt 78:35; stb… vesd össze: Máté 1:21)
2. Kőszikla (5Mózes 32:4; 2Sámuel 22:32; Zsoltárok 18:3; Zsoltárok 19:15 vesd össze 1Korintus 10:4)
3. Alfa és Omega (Ézsa 44:6 vesd össze Jelenések könyve 1:7-8)
4. erős Isten (Ézsaiás 60:16)
5. Mindenható Isten (Jelenések 1:7-8)
6. Jézus Krisztus az Ószövetségi Vagyok Isten (2Mózes 3:14-15; vesd össze: János 8:58)
Használd végig a Károlyi fordítást, vagy bármelyiket, csak az Új Világ Fordítást, és te is rájössz az igazságra, és arra is hogy miért nem használja a Biblia az Újszövetségben a Jahve nevet (kivétel a Hallelujah-ban), ami összesen 3-szor fordul elő a Jelenések könyvében! Jó kutatást! Isten Szelleme vezessen az úton! Ámen!
Javítás tőlem:
“Használd végig a Károlyi fordítást, vagy bármelyiket, csak az Új Világ Fordítást NE,”
Jézus a Jahve Isten, hiszen maga a neve is: Jézus (Jahve a Megmentő) vagy (Jahve a Szabadíó). Jézus = Jahve, a Megváltó!!!
Kedves egi,
Minden emberi felekezettel vannak gondok, ebben igazad van. Az igazságot éppen ezért nem egy vallásnál kell keresni, hanem Jézusnál, ő mondta: “Én vagyok az út, az IGAZSÁG és az élet” (Jn 14:6). Persze az is igaz, hogy az egyházat, a keresztény hitet mint életmódot ő alapította, ezért fontos a keresztény közösséghez való tartozás is. Ez mindenkinél egyéni küzdelem, hogy megtalálja azt a közösséget, ahol épülhet, növekedhet.
Én hosszú ideig a Károli fordítást használtam, és alapvetően jó munkának tartom. Vannak modernebb nyelvezetűek, melyek közérthetőbbek, közülük az Új fordítást (Magyar Bibliatársulat kiadása, 1990-es revízió, ill. most április végén jelenik meg a 2014-es) jó szívvel ajánlom.
Visszatérve a névre. Szerintem oka van, amiért a görög nyelvű Újszövetségbe már eleve nem került bele. Még pedig az, hogy ez már nem csak a zsidóknak, hanem a pogányoknak is szól, akik nem tudtak volna egy héber névvel sok mindent kezdeni. Jézus épp ezért nem Isten NEVÉT ismertette meg az emberekkel, mert azt sokan tudták, hanem bemutatta, hogy ki az a SZEMÉLY, aki a név mögött van, és akit addig még nem ismertek. Jézus az összes imádságában Atyjának szólította Istent. Bensőségesebb kapcsolatot feltételez gyermek és szülő között, ha a gyermek nem a nevén szólítja szüleit (Tamás, Erika stb.), hanem apának és anyának nevezi őket, nem?
Kedves Infaustus,
Örülök, hogy írtál. Valóban nem lett volna tiszteletteljes Jézusnak az atyját, Jehovának, Jahnak szólítani. Én nem rendelkezem olyan sok ismerettel a Bibliáról, mint Te. De úgy emlékszem, hogy Jézus, amikor imádkozott az atyjához, azt mondta neki, hogy ‘megismertettem a nevedet’. Tehát biztos, hogy felolvasta, vagy idézte a nevet az iratokból az embereknek. Ő viszont sosem szólította így istent. Pl. János 17:6 :”Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál:…”János 17:26 :”És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem, hogy a szeretet legyen ő bennök..” E versek alapján biztos, hogy kimondta a nevet. Azt viszont továbbra sem értem, hogy a Bibliában (Újszövetség), miért nem szerepel, mert az embereknek íródott nem pedig Jézusnak.
Kedves egi,
Én is biztosnak tartom, hogy Jézus kimondta Isten nevét. De abban is biztos vagyok, hogy hozzá hasonlóan nekünk is Atya-fiú kapcsolatunk lehet Jehovával, így mi is szólíthatjuk őt az Atyánknak (Róm 8:14-16).
A Jn 17:6 és 26 versek fontosak, de gondolkozz el az értelmükön. Jézus hallgatói és tanítványai zsidók voltak. Nem kellett velük megismertetni a NEVET, hiszen tudták, hogy az Jehova. Ismerték az Ószövetséget is, melyben megtalálták és olvashatták a JHVH istennevet. A vers a név puszta kimondásától sokkal többet jelent. Talán akkor lesz érthető, hogy mit, ha elolvasod az ApCsel 1:15-öt. Itt az eredeti görög szöveg azt mondja, hogy 120 NÉV volt együtt, melyet így értelmezünk: 120 személy. A név tehát nem a konkrét nevükre utal itt, hanem a személyre. Amikor Jézus azt mondta, hogy kijelentette a nevét, akkor úgy értette, hogy megmutatta, KICSODA Isten, aki ezt a nevet viseli. A név ugyanis a héber és görög nyelvben a személyiségre is utalt. Más fordítások ezért így adják vissza Jézus általad idézett szavait: “Kijelentettelek téged”, vagy “megmutattam, hogy ki vagy”.
GOndolj bele, hogy ez miért fontos. Lehet, hogy tudod, hogy az én nevem INFAUSTUS, de nem tudod, ki vagyok valójában, mit szeretek, hogyan gondolkodok. Jézus eljött a zsidókhoz, akik tudták, hogy Isten neve Jehova, de nem tudták, hogy ki ő, mit szeret, hogyan gondolkodik. Ezt mutatta meg nekik Jézus. Mivel ezt a tényt nem veszik figyelembe Jehova Tanúi, ezért szerintem félreértik Isten nevének jelentőségét – főleg az Újszövetségben -, és bálványt faragnak a név használatából.
Békességgel üdvözöllek,
-inf
Kedves Infaustus,
Számomra a Biblia nehéz nyelvezetű, főleg mert sokmindennek nem szó szerinti jelentése van benne. Pl. amit a név megismertetéséről írtál, hogy azt sem szó szerint kell venni. Könnyebb helyzetben van, aki már az egészet olvasta és jól átlátja. Mert biztos, hogy a Biblia valahogy magyarázza önmagát. Én is úgy látom, hogy Jehova Tanúi az Újszövetségben az Úr/Isten helyett a Jehova nevet használják. De én nem feltételezek e mögött alávaló tettet az ő részükről. Gondolom, mivel őket Jehova tanúinak hívják, ezért fontos nekik a név használata és ezért tehették be az Újszövetségbe, az általuk használt, saját maguk használatára készült Bibliába. Nagyobb gond lenne, ha a szöveg többi részén módosítottak volna valamit drasztikusan és persze hamisan. Ezt sajnos nem tudom. Közöttük is vannak problémás emberek, mivel nem tökéletesek. A vezető testület sem az, bár igyekezniük kell annak lenni, ha ők felkentek. Olvastam róluk, hogy már több mint száz éve a Biblia jelentését kutatják. Közben előfordultak “félreértelmezések”, amit később módosítottak. De lehet, hogy ezen is lesz még változtatás, mert a Biblia elég nehéz olvasmány. És biztos vannak még részek, amiknek a jelentését ők sem ismerik. Az viszont elég durvának tartom, hogy korábban évszámokat jelentettek be armageddon eljövetelére. Ismerek Jehova tanúi embereket és sajnálnám nagyon, ha becsapnák őket. Sokat foglalkoznak tanulmányozással, prédikálással. Egyszerű, békés emberek, vagyis idővel azzá válnak, ahogy követik a Biblia tanácsait pl. viselkedéssel kapcsolatban. Remélem, hogy nem fognak csalódni.
Üdv, egi
Kedves egi,
Néhány mondatodra reagálnék, hogy lásd a teljes képet. 🙂
“Számomra a Biblia nehéz…” — Ennek ellenére ne add fel. Olvasd és kutasd, mert Isten ezen keresztül megmutatja neked önmagát. Senki nem úgy születik, hogy ismeri a Bibliát. De ahogy elmélyülünk benne, megismerjük a Szerzőjét. Megéri!
“…mivel őket Jehova tanúinak hívják…” — ŐK nevezték el magukat Jehova Tanúinak az Ézs 43:10-12 alapján. Ezt azonban Jehova a zsidóknak mondja, nem pedig a keresztényeknek. Hogy mi, keresztények, kinek a tanúi vagyunk, arra az ApCsel 1:8 válaszol. Itt Jézus nevez minket a tanúinak. A helyes névválasztás ez alapján a zsidóknak lenne az, hogy Jehova Tanúi, a keresztényeknek pedig Jézus Tanúi.
“Nagyobb gond lenne, ha a szöveg többi részén módosítottak volna valamit drasztikusan és persze hamisan.” — Sajnos ez is megtörtént. Ezen a blogon is találsz bejegyzéseket az ÚVF-ről, és az Interneten is utána nézhetsz. A fordítók megváltoztatták a szöveget azokon a helyeken, ahol ellent mondott a saját taníytásaiknak Jézusról, az üdvösségről, a Szentlélekről stb.
“…már több mint száz éve a Biblia jelentését kutatják. Közben előfordultak “félreértelmezések”, amit később módosítottak.” — Mondok neked valami érdekeset. Az igazi keresztények már 2000 éve kutatják a Bibliát, és egyszer sem volt olyan, hogy valamely alaptanításukat ki kellett volna igazítani. 100 év a 2000-rel szemben. FOlyamatos kiigazítások az igazság maradandó voltával szemben. Jehova Tanúi története az igaz kereszténység egyháztörténetével szemben. Elfogultság nélkül, pusztán tárgyilagosan is az utóbbit tudom igaznak elfogadni.
“Remélem, hogy nem fognak csalódni.” — Én már csalódtam bennük, ezért nem vagyok többé Jehova Tanúja. Keresztényként pedig megismertem az igazságot, ami szabaddá tett (Jn 8:32). Ezt kívánom neked is teljes szívemből!
Kedves Infaustus,
Én nem vagyok megkeresztelve, sosem tartoztam még egy valláshoz sem. Te a Jehova Tanúi vallásról milyen vallásra váltottál? És újból keresztelkedtél?
egi
Szia egi,
Nem valláshoz váltottam, hanem egyszerűen keresztény lettem. Egy keresztény gyülekezetbe járok, ami alapjaiban épp olyan, mint az összes többi valóban keresztény közösség, csak apró, elhanyagolható különbségek vannak. (www.halado.hu)
Újra bemerítkeztem, mert az elsőt érvénytelennek tartom. JT-ként bemerítkezve “Jehova látható földi szervezetével azonosítottam magam”. Ezen kívül pedig a bemerítkezés az Atya, egy angyal, és egy személytelen erő nevében történt, amit nem tudok bibliaiként elfogadni.