A bibliai szöveg szándékos megváltoztatása

F. J. A. Hort (1828-1892)

Az előző bejegyzésben már említettük, hogy az Új világ fordítás két nagyszerű görög-tudós munkáján alapul, melynek címe: The New Testament in the Original Greek (Cambridge-London, 1881). A görög szöveget B. F. Westcott és F. J. A. Hort állította össze. Azt azonban már kevés Tanú tudja, hogy a művük két kötetből áll. Az első kötet magát a görög szöveget, a második pedig több száz oldalon szövegkritikai tanulmányokat tartalmaz, és mintegy alapvetésnek tekinthető az újszövetségi szövegkiadásukhoz. A második kötetben Hort ezt írja:

“Még az Újszövetség számos egyértelműen helytelen olvasata között sincsen egyetlen arra utaló jel sem, hogy a szöveget dogmatikai érdekek miatt meghamisították volna.” (B. F. Westcott, F. J. A. Hort: The Greek New Testament in the Original Greek, 2. kötet: Intruduction [and] Appendix, Cambridge-London, 2. kiadás, 1896. p. 282.)

Az Újszövetség rendelkezésünkre álló több mint ötezer kéziratában jelentős eltérések mutatkoznak, melyeket a szövegkritikusoknak sikerült azonosítaniuk, Hort szerint ezen eltérések nem szándékos teológiai okokból történt változtatások. Sokkal inkább a másolók figyelmetlenségére vagy az eleve hibás mintapéldány használatára vezethetők vissza. A legtöbb bibliafordításra is jellemző az, amiről Hort beszél — a szöveget pontosan fordítják, és dogmatikai megfontolásból nem írják át szándékosan.

Ez alól természetesen vannak kivételek. Az Új világ fordítás például több esetben is szándékos átírásokat tartalmaz az eredeti görög forrásszöveghez (és más bibliafordításokhoz) képest. Ezen változásokat az Őrtorony Társulat sajátos tanrendszere ihlette, mellyel igyekeztek összhangba hozni a bibliai szöveget. A változtatások a következő területeket érintik:

1. A Jehova név használata az Újszövetségben — annak ellenére, hogy egyetlen rendelkezésre álló görög kézirat sem tartalmazza azt.
2. A Jézus Krisztussal kapcsolatos igeszakaszok átírása annak érdekében, hogy a róla alkotott kép egyezzen a Társulat tanításával (pl. Jn 1:1, 8:58, ApCsel 20:28, Róm 9:5, Fil 2:6-7, Kol 1:16-20, Tit 2:13, Jel 3:14).
3. A Szentlélekről szóló igeversek megváltoztatása (pl. 1Móz 1:2, 1Tim 4:1, 1Jn 4:1-6, Júd 19).
4. Azon igehelyek átírása, melyek a Jézussal való kapcsolatunkról szólnak (pl. Jn 17:21, Fil 1:23, Zsid 1:6).

Ezeken  kívül még sok más verset fel lehetne sorolni, melyek a fordítók sajátos átírásai. Mindegyik célja az, hogy az olvasó kezébe egy olyan Bibliát adjon, mely a Társulat tanításait támasztja alá. Azonban a Társulat is elismeri, hogy ezek a másolatok pontosak: “Időközben odaadó másolók aprólékos gonddal pontos másolatokat készítettek, hogy megőrizzék a Szentírást” (Közeledj Jehovához!, p. 181.).

Ha tényleg ez a helyzet, és a rendelkezésre álló görög forrásszövegek pontosak (és ezt a bibliatudomány is megerősíti!), és mégis azt látjuk, hogy az ÚVF számos helyen szemmel láthatóan megváltoztatja az egyébként pontos szöveget, akkor mi másnak nevezhetnénk ezt, mint dogmatikai megfontolásból elkövetett szöveghamisításnak?

Ajánlott irodalom:
Szalai András: Jehova és a szervezet, Harmat, Bp. 2001. — Egy külön fejezet foglalkozik az ÚVF nyelvészeti elemzésével, és idézi hiteles görög-tudósok véleményét is vele kapcsolatban.