Skip to content

Megjelent az Új világ fordítás 2013-as revideált kiadása

October 8, 2013

Jehova Tanúi Vezető Testületének tagjai az Őrtorony Társulat éves közgyűlésén bejelentették, hogy megjelent A Szentírás új világ fordításának (továbbiakban: ÚVF) revideált kiadása. Az ÚVF eredetileg 1950-ben jelent meg angolul az akkori szóhasználatot követve. Mintegy hatvan év alatt azonban sokat változott az angol nyelv, ezért szükségessé vált, hogy revideálják, felfrissítsék a szöveget.

Számos újdonság bekerült az új kiadásba, melyek ismertetését most mellőzöm. Akit érdekel, az Jehova Tanúi hivatalos honlapjáról letöltheti a teljes bibliafordítást, és elmélyedhet annak jellegzetességeiben. A kritikus igehelyek fordításánál (pl. Jézus személye tekintetében) továbbra is megőrizték a hagyományos fordítási megoldásaikat, melyek a bibliahamisítás határait súrolják.

A függelék egyik része azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy hogyan került bele az Újszövetségbe a Jehova név. Mivel ez az egyik sajátos vonása az ÚVF-nek, ezért ennek a témára szeretnék figyelmet fordítani. Jehova Tanúi érvei a következők:

“A Héber Iratok másolatai, melyeket Jézus és az apostolok korában használtak, tartalmazták a szövegben a Tetragrammát.” Ezt senki nem is kívánja tagadni. Az kérdéses, hogy az apostolok magát a héber szöveget, vagy annak görög fordítását, a Septuagintát használták-e, de ezek — mivel az Ószövetség kiadásai voltak — tartalmazták a JHVH betűket. Azonban az, hogy ezt az Ószövetség tartalmazta, semmit nem bizonyít arra nézve, hogy a Tetragramma bekerült az Újszövetségbe is. Ez már Jehova Tanúi bibliafordítóinak a feltételezése, melyre történelmi bizonyítékok nem állnak rendelkezésre.

“Maguk a Keresztény Görög Iratok jelzik, hogy Jézus gyakran utalt Isten nevére, és ismertté tette azt másoknak.” Jézus hallgatósága túlnyomó részt zsidókból állt, akik legalább liturgikus nyelvként ismerték a hébert. Nekik nem kellett “ismertté tenni” a JHVH nevet, hisz tudtak róla. Az állítás másik része azt igazolja, hogy az ÚVF fordítói bizonyos héber és görög sajátosságokkal nincsenek tisztában. Az eredeti nyelvben ugyanis nincs olyan elvont fogalom, mely a személyiség megjelölésére alkalmas lenne. Ezért a név szó szolgált arra, hogy valaki személyére utaljanak. Így az ApCsel 1:15-ben a százhúsz főnyi sokaság az eredeti görögben százhúsz nevet jelentett, mely kifejezés a jelenlévő személyekre utal. Így a név nem csupán egy személy nevére vonatkozik, hanem az ő személyiségére. Mivel a zsidók ismerték Isten ószövetségi nevét (JHVH), ezért Jézusnak nem magát a nevet kellett kijelenteni nekik, hanem azt a személyt, aki a név mögött áll, akit ők már nem ismertek.

“Mivel a Keresztény Görög Iratok a szent Héber Iratok ihletett folytatása voltak, a Jehova név hirtelen eltűnése a szövegből következetlenség tűnik.” Világosan látható, hogy az Ószövetség és az Újszövetség között olyan jelentős nyelvi, kulturális, vallási, világnézeti különbségek vannak, melyek az Őrtorony Társulat értelmezése szerint szintén következetlenségnek tűnnek. Az Ószövetséget héber és arámi nyelven írták, míg az Újszövetséget görögül. Az Ószövetség a zsidó nép elsőbbségéről szól, az Újszövetség az üdvösséget kiszélesíti a pogányokra is. Az Ószövetség alapja a Törvény (étkezési, rituális törvények), az Újszövetség pedig a hangsúlyt a Jézusban megnyilvánuló kegyelemre fekteti. Mivel az Újszövetség már nem csak a zsidóknak szól, hanem a pogányoknak is, ezért a zsidó JHVH név eltűnése a görög iratokból nem következetlenség. A fő célja az Újszövetségnek az, hogy megmutassa, ki az az Isten, aki Atyánkként mutatkozik be Jézus áldozatának köszönhetően.

“Az isteni név rövidített alakjában megjelenik a Keresztény Görög Iratokban.” A megfogalmazás pontatlan. Nem az isteni név jelenik meg, hanem a hallelujah kifejezés, mely Jézus idejére — a hozsannához hasonlóan — egy dicsőítő formulává vált. Mint ahogy a személynevek, úgy ez a kifejezés is tartalmazza a rövidebb Jah formát, de ez nem bizonyítja, hogy az Újszövetség eredeti szövege tartalmazta volna a Jehova nevet.

“A korai zsidó iratok azt jelzik, hogy a zsidó keresztények használták az isteni nevet az írásaikban.” Elképzelhető, hogy ez a helyzet. Azonban az, hogy zsidó keresztények Kr. u. 300 körül (ahogyan erre az ÚVF függeléke utal) használták a nevet, nem bizonyítja, hogy a 250 évvel korábban keletkezett Újszövetségbe is beleírták.

“Néhány bibliatudós elismeri, hogy a Keresztény Görög Iratokban található, és a Héber Iratokból származó idézetekben valószínűleg előfordult az isteni név.” Ha ez így van, azzal nem lenne semmi probléma. De mi az oka annak, hogy az ÚVF olyan helyekre is beírja a Jehova nevet, ahol az Újszövetség nem idéz az Ószövetségből? A munkájuk nem tudományos kutatásokon vagy szövegkritikán alapul, hanem önkényes bibliaértelmezésen.

“Elismert bibliafordítások használták Isten nevét a Keresztény Görög Iratokban.” Valójában nem elismert bibliafordításokról, hanem kevésbé és kevesek által ismert kiadásokról van szó. A valóban elismert bibliafordítások sem angol (pl. KJV, NIV, NASB stb.) sem magyar (pl. MBT, SzIT, KNB, EFO stb.) nyelven nem használják a JHVH istennevet az Újszövetségben.

Mi a helyzet valójában? Az Újszövetség — összehasonlítva más ókori iratokkal — rendkívül jól van dokumentálva. Ezt a tényt a Jehova Tanúi is elismerik: “Időközben odaadó másolók aprólékos gonddal pontos másolatokat készítettek, hogy megőrizzék a Szentírást” (Közeledj Jehovához!, p. 181.). A fennmaradt pontos másolatok pedig egyöntetűen azt támasztják alá, hogy az Újszövetség eredetileg nem tartalmazta a Jehova nevet — és ennek teológiai oka volt, amit az Őrtorony Társulat nem értett meg. Hogy elméletét alátámassza, az ÚVF fordítói bibliafordító berkeken belüli hipotézisekre hivatkoznak, melyeket szakmailag nem támasztottak alá, és el sem fogadtak, Jehova Tanúi mégis tényként utalnak rá. Továbbá olyan bibliafordításokat idéznek, melyek alátámasztják a sajátos elképzelésüket, ám azt már nem közlik az olvasóval, hogy ezeket a hivatkozott bibliakiadásokat ugyanúgy nem fogadják el pontosnak, ahogyan az ÚVF-t sem.

Bár az ÚVF azt ígéri, hogy a bibliai igazságot világosítja meg az olvasók előtt, valójában azonban csak sötétségbe borítja azok elméjét, akik valóban szeretnék megismerni Istent. Aki csak teheti, tartózkodjon tőle. Jehova Tanúit pedig arra buzdítanám, hogy hasonlítsák azt össze az eredeti szöveggel (The Kingdom Interlinear Translation of the Greek Scriptures), melyet szintén az Őrtorony Társulat adott ki, valamint más megbízható bibliafordításokkal.

Kell hinned a Háromságban?

October 1, 2013

trinAz Őrtorony Társulat egyik füzete a Kell hinned a Háromságban? Vajon Jézus Krisztus a Mindenható Isten? címet viseli. Ennek az a célja, hogy ellenérveket sorakoztasson fel a háromság-tannal kapcsolatban. Szalai András azonban egy nagyszerű tanulmányban elemezte, mennyire tisztességtelenül és félrevezető módon idézik a Társulat írói a szakirodalmakat. Az Apológia Kutatóközpont vezetőjének tanulmánya most innen letölthető:

Szalai András: Kell hinned a Háromságban?

Ajánlom András szintén színvonalas könyvét is, a Jehova és a szervezetet (Apológia, Bp. 2001), mely szintén foglalkozik azzal, hogy a Társulat mennyire félreérti a Szentháromság témáját, és valójában olyan dolog ellen tiltakoznak, melyet a keresztények sem hisznek. Ezen kívül a könyv elemzi az Új világ fordítást is, és sok más témát felvázolva mutatja meg “a történet másik oldalát”, mely a társulati kiadványokból nem derül ki.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet saját tanulmányomra is, mely 2007 óta most egy átdolgozáson és ráncfelvarráson ment keresztül, és letölthető innen:

A Szentháromság titka

A háromság-tannal kapcsolatban csak annyi a kérésem, amit az Őrtorony Társulat is kér a tanításaival ismerkedő érdeklődőktől: “Meghívunk mindenkit, aki nyitott, hogy szenteljen figyelmet ennek a témakörnek. A Belief in God and Intellectual Honesty című könyv megjegyzi, hogy az ‘intellektuálisan becsületes’ személyre az a jellemző, hogy ‘amit igaznak hisz, azt kész tüzetesen megvizsgálni‘, ‘az egyéb rendelkezésre álló bizonyítékoknak pedig kész kellő figyelmet szentelni‘” (Van-eTeremtő, aki törődik veled?, WTBTS, Brooklyn, 1998.p. 9).

Szalai András előadása az ÚVF-ről

April 22, 2013

2013. áprilisában a Magyar Bibliatársulat konferenciát tartott Bibliaolvasás és bibliafordítások a mai Magyarországon címmel. A konferencia célja a magyar nyelvű bibliafordítások rövid bemutatása volt, így ismertetésre kerültek a legismertebb és legnépszerűbb fordítások, pl. a Magyar Bibliatársulat által kiadott Új fordítás, ill. a Nemzetközi Biblialiga által kiadott Egyszerű fordítás. De szó esett Jehova Tanúi saját kiadásáról is, A Szentírás új világ fordításáról.

Az előadás elsősorban a szakmai közönségnek lehet érdekes. Jehova Tanúi figyelmébe mégis azért ajánlom, hogy lássák: a magyar nyelvű Biblia fordítói, kiadói foglalkoznak ezzel a kiadással is, és felhívják a keresztények figyelmét ennek veszélyeire, tudományos pontatlanságára, fordítási baklövéseire.

Ajánlom a többi előadás meghallgatását is, melyek használható, az eredeti szöveghez hű fordításokról szólnak. Továbbá alapvető fontosságú szakirodalom az Új világ fordítással kapcsolatban Szalai András könyve, a Jehova és a Szervezet, melyben a szerző egy egész fejezetet az ÚVF nyelvészeti elemzésének szentelt.

A konferencia hanganyaga elérhető a Magyar Bibliatársulat honlapján.

Jehova vagy Jahve?

April 2, 2013

scrollAz Őrtorony Társulat készített egy saját bibliafordítást A Szentírás új világ fordítása néven, mely megjelenése óta Jehova Tanúi hivatalos fordítása. A fordítók — saját elmondásuk szerint — arra törekedtek, hogy munkájuk mindenféle emberi hagyománytól mentes legyen, és csak a Biblia igazságait tartalmazza. Az újszövetségi részről készült kiadás egyik függeléke a kereszt témájáról szól, és azt hivatott bizonyítani — bár nem sikerül neki –, hogy Jézus nem kereszten, hanem egy függőleges oszlopon halt meg. Az erről szóló eszmefuttatás zárásaként ezt írják: “Semmit sem akarunk hozzátenni Isten írott szavához azzal, hogy a keresztről alkotott pogány elképzelést visszük bele az ihletett Szentírásba; ehelyett inkább a legvilágosabb jelentésnek megfelelően adjuk vissza [görög szavakat]” (p. 419.). Ez igaz sok más téma esetében is: a kialakult fordítói- és egyházi hagyomány helyett azt akarták leírni a Bibliájukba, ami az eredeti szövegben benne van. Ez szép elv, azonban ők maguk sem feleltek meg saját elvárásaiknak.

 

Az egyik lényeges jellemzője az Új világ fordításnak, hogy az Újszövetségben is 237 alkalommal használja a Jehova nevet. Egyetlen hiteles szöveg sem tartalmazza a Tetragrammát — ennek ellenére az Őrtorony Társulat fordítói nem a leghitelesebb és legkorábbi forrásokra támaszkodnak, hanem késői fordításokra, melyek eleve héber nyelven készültek (az Újszövetséget fordították le héberre), és az ebben szereplő isteni nevet hozzák fel érvként arra, hogy az eredeti görög szövegben évszázadokkal korábban is benne volt.

Egy másik tévedésük a Jehova alakhoz való görcsös ragaszkodás. Ezt pedig éppen a hagyomány táplálja, melyet ők annyira elutasítanak. Maga a Biblia ugyanis, valamint az egyháztörténet megerősíti, hogy a Jehova hangalak nem helyes kiejtése a héber JHVH betűknek. Ha teljesen őszinték akarunk lenni, akkor be kell vallanunk, hogy nem tudjuk a pontos kiejtést. Egy dolgot azonban biztosan tudunk: nem a Jehova a helyes alak. Azt ugyanis a középkorban alkották meg a JHVH betűk és az Elohim és Adonaj szavak magánhangzói segítségével — vagyis egy teológiai megalkotott kifejezésről van szó.

A Szentírás tartalmaz némi támpontot, hogy elindulhassunk. A közismert Hallelujah kifejezés az isteni név rövidebb alakját, a Jah-ot tartalmazza. Illés neve (Elijah) sok más személynévhez hasonlóan ezt a rövidebb Jah alakot foglalja magába. Ebből pedig arra következtethetünk, hogy a teljes név kiejtése semmiképpen sem lehetett JEHova, hanem sokkal inkább JAHve. A modern bibliafordítók, és még a Szentírás is inkább a Jahve alakot támogatná, semmint a teljes bizonyossággal művi hangzású Jehovát. Hogy miért használják mégis a Jehova alakot, erről ezt írják: “A magyar nyelvhasználatban az elmúlt évszázadok során a ‘Jehova’ alak terjedt el” (Érveljünk az Írásokból, p. 190.).

Ha a hagyomány és az elterjedtség kedvéért képesek felülírni a Jahve alak mellett szóló érveket, és a Jehova (helytelen) alakot használják, akkor más témák esetében miért nem teszik ezt? Miért nem követik a kialakult fordítói és egyházi hagyományt, és használják a kereszt szót a gr. sztaurosz visszaadására? Alapvetően ezek nem tűnnek lényeges kérdéseknek. Fontosságukat akkor nyerik el, ha rájövünk, hogy Jehova Tanúi maguk sem felelnek meg a saját maguk által támasztott követelményeknek.

Ajánlott tanulmányok

February 7, 2013

Mostanában sok-sok elfoglaltságom miatt nem nagyon frissült/frissül ez a blog. Ilyen pl. a gyülekezetemben végzett szolgálat, ami elsőbbséget élvez, ill. állapotos feleségem támogatása, akivel első gyermekünket kapjuk nemsokára ajándékba Istentől (Zsolt 127:3). Most mégis ajánlanék néhány tanulmányt a következő témákban:

Dr. Arnold Fruchtenbaum: A Szentháromság

Tóth-Simon Károly: A Szentháromság titka

Dr. Arnold Fruchtenbaum: A Messiás istenségéről

Dr. Arnold Fruchtenbaum: A Szentlélek szolgálatáról

Chuck Smith: Miért változtat meg mindent a kegyelem?

Francis A. Schaeffer: Ismertetőjelük: a szeretet

Jézus visszajövetelének kiszámítása

April 27, 2012

“A millerita gyökerekből érthető módon a társulat történetét végigkísérték az armageddoni csatáról és az Ezeréves Királyság paradicsomi korszakának eljöveteléről szóló hamis próféciák. Russell 1914-re jövendölte Krisztus látható visszatérését, majd 1915-re (1916-ban Russell elhunyt). Rutherford új dátumokat adott meg: 1918, majd 1925 (‘Milliók, akik ma élnek, sohasem halnak meg!’), végül 1942 (Rutherford elhunyt). 1966-tól újabb kampány készítette elő 1975-öt, de az armageddoni csata és a paradicsom megint nem jött el. Azóta konkrét számot nem adtak meg, csak hogy ‘még a 20. században’) befejeződik a prédikálás, illetve 2000 óta azt olvashatjuk, hogy ‘nemsokára’ jön az új világ.

— Ha Krisztus visszajövetelét a Bibliából ki lehetett volna számolni, mint ahogy Miller próbálta, ez valószínű Jézusnak is sikerült volna.
— A társulat aktuálpolitikai történésekre és természeti csapásokra hivatkozva már 130 éve hirdeti, hogy a Királyság ‘nemsokára’ itt van.
— Azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az angyalok, sem a Fiú, csak az Atya (Mt 24:36). Az Atya pedig az időpontokat a maga hatalmába helyezte (ApCsel 1:7), ezért már ezek kutatása is engedetlenség, nemhogy konkrét időpontok bejelentése.
— Krisztus egyfelől mindenki számára váratlanul jön vissza: nem tudhatjuk ‘az óráját’ (Mt 24:42, 44, 50), másfelől olyan nyilvánvalóan, amilyen látható a villám az égen (Mt 24:27, 30; 2Thessz 2. fejezet). A hívők pedig ennek tudatában nem fognak úgy meglepődni, mint a nem hívők (1Thessz 5:1-5; Mt 24:37-39).”

(Szalai András: Más Jézus, más lélek, más evangélium, Harmat-Apológia, Bp. 2011. pp. 104-105.)

Ki a hű és bölcs rabszolga?

April 15, 2012

“Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura kinevezett a háziszolgái fölé, hogy megadja nekik eledelüket a kellő időben? Boldog az a rabszolga, ha az ura, amikor megérkezik, ilyen munkában találja őt! Bizony mondom nektek, mindene fölé kinevezi” (Mt 24:45-47, ÚVF).

Jehova Tanúi vallása azon alapul, hogy Jézus láthatatlanul visszatért 1914-ben, és megkezdte uralmát. Ezt követően kinevezte a “hű és bölcs rabszolga osztályt”, akik olyan Tanúk (akkoriban még Bibliakutatók) voltak, akiket minden más vallással és felekezettel szemben hűségesnek talált. A probléma azonban ott kezdődik, hogy a szóban forgó bibliai szakaszt az egyháztörténelem során mindenki példázatként, nem pedig próféciaként kezelte. Ha megvizsgáljuk magát a szakaszt és annak szövegkörnyezetét, sikerül majd eldöntenünk, helyesen értelmezi-e a Társulat Jézus szavait.

Máté evangéliumának 24. és 25. fejezetében Jézus válaszol a tanítványok kérdésére, és további instrukciókkal szolgál számukra. Jézus elmondta, hogy a Templomot és Jeruzsálemet le fogják rombolni. Ezt követően a tanítványok kérdése így hangzott: “Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?” (Mt 24:3, MBT). Jézus pedig válaszul elmondja apokaliptikus beszédét az akkori judaista rendszer és a világ végéről. Egy fontos igazságot azonban leszögez: “Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül” (Mt 24:36, MBT). Senki sem tudja a pontos időpontot arra nézve, hogy mikor ér véget ez a világrend. Épp ezért a 42. versben Jézus erre int: “Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!” Apokaliptikus beszédét egy figyelmeztetéssel zárja: “Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” (Mt 24:44). Jézus eddigi üzenete világos: vannak árulkodó jelek, melyből tudhatjuk, hogy a vég már közel van. A pontos időpontot azonban egyikünk sem tudhatja, azt nem lehet bibliai próféciákból kiszámítani. Ezért fontos, hogy vigyázzunk, legyünk éberek, mert ha nem ügyelünk, váratlanul, felkészületlenül érhet bennünket Krisztus visszatérése.

A továbbiakban pedig elmond egy példázat sorozatot, melyben a vigyázásra, virrasztásra, felkészülésre, a feladatunk teljesítésére ösztönöz. A sorban az első a Mt 24:45-51-ben szereplő példázat az okos és gonosz szolgáról. Ennek üzenete ez: attól, hogy nem tudjuk, mikor tér vissza az Úr, hűségesen teljesítenünk kell a feladatunkat, amit ránk bízott. Ellenkező esetben számolnunk kell lusta és haszontalan életünk következményeivel. Ezt követi a Mt 25:1-13-ban a tíz szűz példázata. Más szemszögből, de ugyanazt emeli ki: nem tudjuk az időt, amikor visszatér a Vőlegény, de ettől függetlenül készen kell őt várnunk, hogy amikor megérkezik, bemehessünk vele a menyegzőre. Végül a Mt 25:14-30-ban szerepel a talentumok példázata. Ebben az Úr mindegyikszolgáját megbízza valamivel képességeinek megfelelően, és elvárja tőlük, hogy hűségesen elvégezzék a feladatukat. Attól függően kapnak jutalmat vagy büntetést, hogy hogyan sáfárkodtak azzal, ami rájuk lett bízva. A történetek üzenete azonos: várjuk Jézust, és közben végezzük a dolgunkat.

Ez pedig nem csupán néhány kiváltságos személyre vonatkozik, hanem minden egyes keresztényre. Mindannyiunk kötelessége, hogy a ránk bízott talentumokkal megfelelően sáfárkodjunk. Mindannyiunk kötelessége, hogy a Vőlegényt készen várjuk, és bemenjünk vele a menyegzőre. Mindannyiunk kötelessége, hogy olyan szolgák legyünk, akik elvégzik feladatukat, és munka közben talál bennünket a visszatérő Úr. A tanítványok számára is kérdés volt, hogy kire vonatkoznak ezek a történetek. Ezért Péter apostol meg is kérdezte: “Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?” (Lk 12:41). Jézus pedig válaszolt a kérdésére: “Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Mk 13:37). Jézus szavai mindannyiunkra vonatkoznak: vigyáznunk kell, mert nem tudjuk, mikor tér vissza az Úr.

Az Őrtorony Társulat szövegmagyarázati hibát követett el, amikor kiragadta a történetet a szövegkörnyezetéből, és a példázatot elkezdte próféciaként értelmezni, és önmagára vonatkoztatni. Nem a Vezető Testület, és nem is a felkentek a hű és bölcs rabszolga. Minden egyes kereszténynek hűnek és bölcsnek, okos szűznek és a talentumaival jól sáfárkodó szolgának kell lennie. Ez Jézus üzenete minden követőjének. Hogyan is vonatkozhatna ez a példázat egy szűk rétegre a Társulaton belül? Hogyan lehetnének ők a hű és bölcs szolga, ha az akkoriban vallott nézeteiket már elvetette a Társulat? Nem logikusabb következtetés, ha elfogadjuk Jézus szavainak valódi értelmét, és törekszünk arra, hogy hűségesnek és értelmesnek bizonyuljunk mindannyian, miközben várjuk vissza Jézust?