Skip to content

Helyes kapcsolat Jézussal

March 25, 2012

(Megj.: Ezt a bejegyzést Sefatiasnak ajánlom a Mk 12:34 szavaival: “Nem vagy messze az Isten országától”.)

Az Őrtorony Társulat a korai éveiben teljesen máshogy gondolkodott Jézus imádatáról és a keresztények vele való kapcsolatáról. Az Őrtorony (Zion’s Watch Tower) 1898. július 15-i száma (p. 216.) ezt írja erről: “Igen, mi hisszük, hogy amíg a mi Urunk Jézus a földön volt, valóban imádták, méghozzá helyesen.” Egészen 1953-ig úgy gondolták, hogy helyes imádni Jézust, hiszen ezt írta a Make Sure of All Things című társulati könyv: “Krisztus dicsőséges szellemként imádandó” (p. 85.). Még az Új világ fordítás első kiadása is kiemeli az imádata fontosságát a Zsid 1:6 versében: “Mikor pedig ismét elhozza Elsőszülöttjét a lakott földre, ezt mondja: És imádja őt Isten összes angyala” (1950-es kiadás). Ezt azonban a későbbi, 1984-es változat, melyen a magyar kiadás is alapul, megváltoztatta, és ezt írja: “És hódoljon előtte Isten minden angyala”. Akár az imádatról, akár a hódolatról van szó, a szövegben a görög proszküneó kifejezés szerepel, melyet minden más esetben az “imádni” szóval ad vissza az Új világ fordítás. Ebben a cikkben most nem azzal kívánunk foglalkozni, hogy van-e különbség az imádat és a hódolat között, hanem azzal, hogy Jehova Tanúi úgy viszonyulnak-e Jézus személyéhez, ahogyan az látható az Újszövetségben. Az idézett írásszövegek az Új világ fordításból származnak, mert még az is megmutatja a különbséget az újszövetségi keresztények és a modern kori Tanúk Jézussal való kapcsolatában.

Azt látjuk ugyanis a Szentírásban, hogy az első századi keresztények Krisztus-központúak voltak. Ez részben abban nyilvánult meg, hogy nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy Jézusnak hódoljanak: “A csónakban levők ekkor hódoltak neki, és ezt mondták: ‘Valóban Isten Fia vagy'” (Mt 14:33). “És íme, Jézus szembejött velük, és így szólt: ‘Legyetek üdvözölve!’ Ők odamentek, megragadták a lábát, és hódoltak neki” (Mt 28:9). Ezen a két idézeten kívül érdemes még megnézni a Mt 2:1-2, 8, 11, 28:16-17, Jn 9:38, Zsid 1:6, Jel 5:8 verseket is. Mindenhol azt látjuk, hogy az emberek és angyalok hódolnak Jézusnak, és leborulnak előtte. Az egyik legősibb keresztény hitvallás, melyet Pál apostol jegyzett fel a Fil 2:6-11-ben, azt is mondja, hogy “Jézus nevében minden térd meghajoljon” (10. vers, vö. Jn 11:32, 12:3).

Azon kívül, hogy a követői hódoltak neki, még a dicsőítés is kijárt Jézusnak: “…továbbra is növekedjetek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak és Megmentőnknek ki nem érdemelt kedvességében és ismeretében. Övé legyen a dicsőség mind most, mind az örökkévalóság napjáig!” (2Pt 3:18, vö. Dán 7:13-14, Jn 1:14, 5:22-23, 11:4, 13:31-32, 16:13-15, 17:5, ApCsel 3:13, Fil 2:9, 2Thessz 1:12, Jel 1:5-6, 5:11-14). János apostol szerint Jézusnak ugyanolyan tisztelet jár ki, mint az Atyának: “hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy az Atyát is tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki küldte őt” (Jn 5:23).

Mindezek mellett az is kiderül az Újszövetségből, hogy az első keresztényeknek egy mély és minőségi kapcsolatuk volt Jézus Krisztussal. A Biblia arra biztat minket, hogy jöjjünk közvetlenül Jézushoz (Mt 11:28-30, Jn 5:39-40, 6:35, 37, 44, Jn 7:37-38, Zsid 13:13). Arra kapunk bátorítást, hogy ismerjük őt meg. Ez többet jelent, mint ismereteket birtokolni róla, azt jelenti, hogy ismerjük őt a vele való személyes kapcsolatunkban (Jn 14:21, 17:3, Fil 3:10). Jobban kell őt szeretnünk minden másnál az életünkben (Mt 10:37, Ef 6:24, Fil 1:21), és ha kell, késznek kell lennünk arra is, hogy mindent kárba veszni hagyjunk érte (Mt 16:25, Fil 3:8). Olyan szoros kapcsolatuk volt az újszövetségi keresztényeknek vele, mintha Jézus szó szerint náluk, sőt bennük lakott volna (Jn 14:23, 15:4-5, 17:23, Róm 13:142Kor 13:5, Gal 2:20, 3:27, 4:6, 4:19, Ef 3:16-17, Kol 2:6-7, 1Pt 3:15). A Biblia valódi közösséget feltételez Jézus és a keresztények között: “Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre” (1Kor 1:9, MBT). Máshol így ír a Szentírás: “Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal” (1Jn 1:3, MBT). Olyan szoros kapcsolat ez, hogy János apostol az együtt étkezéshez hasonlítja (Jel 3:20).

Érdemes elgondolkodni, hogy vajon Jehova Tanújaként ugyanezt éled-e meg. Az első tanítványaihoz hasonlóan szoktál hódolni Jézusnak? Letérdelsz előtte? Segítségül hívod a nevét (ApCsel 7:59-60, Róm 10:9-13)? Szoktál neki hálát adni (1Tim 1:12)? Dicsőítetted már őt valaha az életedben? Megismerted őt a vele való személyes kapcsolatodban, miként az első keresztények tették? Minden másnál jobban szereted Jézust? Benned lakozik, és te benne? Közösségben vagy vele?

Itt most nem arról van szó, hogy Jézus Isten-e vagy sem. Egyszerűen azt kell észrevenni, hogy a Bibliában sokkal szorosabb közösségben voltak vele az emberek, mint vannak Jehova Tanúi. Minden hívő keresztény életének szerves része volt Jézus, és hite alapja az Úrral való kapcsolata volt. Ezzel szemben az Őrtorony Társulat sokkal kisebb hangsúlyt fektet arra, hogy a Jézusnak való hódolatra, dicsőítésre, hálaadásra, a neve segítségül hívására buzdítson. Míg a keresztény énekek semmi másról nem szólnak, csak az Atya és Jézus dicsőítéséről, addig az Énekeljünk Jehovának című társulati énekeskönyv elenyésző része tartalmaz valódi dicsőítést és hálaadást Jézus felé.

Olvasd nyitott szemmel a Bibliát, és gondold át ezt a kérdést: Az Őrtorony Társulatot, mint vallási vezetőt elfogadva ugyanolyan szoros és bensőséges kapcsolatot élek meg Jézussal, mint amiről a Biblia ír? Ha nem, kész vagy arra, amire Pál apostol hajlandó volt?

“Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra” (Fil 3:7-11, MBT).

Advertisements
3 Comments leave one →
  1. Sefatias permalink
    March 25, 2012 3:03 pm

    Nagyon köszönöm, hogy nekem ajánlottad ezt a cikket, és hogy amúgy is sokat törődsz velem.Az igaz, hogy a háromságot nem tudom elfogadni, és azt hiszem nem is fogom, de azt már tanúként éreztem, hogy Jézusnak több szerepet kell adnom az életemben, hogy miben és hogyan azt nem tudtam. Nemrég küdtél nekem egy rakás bibliaversből álló tanulmányt amit szintén nekem készítettél, (igaz a háromság mellett érvelés céljából) és bár a célját nem érte el, a versek tanulmányozása sokat segített, hogy jézus szerepét jobban átlássam, illetve nagyobb jelentőséget kapjon a hitemben. köszönöm.

  2. March 25, 2012 4:34 pm

    “Az Őrtorony Társulat a korai éveiben teljesen máshogy gondolkodott Jézus imádatáról és a keresztények vele való kapcsolatáról.”

    Hoho, sőt! 🙂 Russel egy háromságellenes adventista csoportból származott, onnan örökölte meg az arianizmusát, azonban az Őrtorony Társulat végül csak 1881-ben vetette el teljesen a háromságtant. Nézd csak:

    In 1877 Russell and co-author N.H. Barbour had criticized the anti-Trinitarian view of the Christadelphians:
    * N.H. Barbour, C.T. Russell, Three Worlds, 1877, page 57, “I am beginning to think Age-to-come people, and many others among pre-millennialists, do not believe in anything of a spiritual nature, or have the most remote comprehension of things of that order; either that the saint is raised ‘a spiritual body,’ or in the existence of spiritual beings, or even of the Holy Spirit itself. I know one class of age-to-come believers, the Christadelphians, do not. The Holy Spirit, say they, is but a principle, or element of power, and not an intelligence. It is nothing more nor less than ‘electricity;’ is taught in one of their books, now before me. What wonder they discern only a fleshly future.”

    An 1880 book by Zion’s Watch Tower writer J.H. Paton emphasised that the Holy Spirit was a person:
    * J.H. Paton, Day Dawn, A.D. Jones, 1880, page 225, 229, “The work of the Holy Spirit is one of the most important elements in the plan of revelation and salvation. He is always spoken of by the Saviour as a Person, and is called the ” Spirit of truth.” We will follow the Saviour’s example in this, though we do not propose to deal with the philosophy of that fact. He being the Spirit of truth, it is His mission to make known the truth.”

    Early Watch Towers referred to the Holy Spirit as “he”:
    * Zion’s Watch Tower, July 1880, page 8, “But the Spirit cannot resign his work until it is complete.”
    * Zion’s Watch Tower, August 1880, page 4, “Then let the Spirit use his sword upon others as he may see fit to humble them, strip them of pride, and bring them to the rock that is higher than they.”
    * Zion’s Watch Tower, November 1880, page 8, “The Spirit is still our leader and instructor. He is now telling us of Him who comes by way of unseen presence that He is here present.”

    …and part of the “Divine Three”:

    * Zion’s Watch Tower, March 1881, page 5, “The number three is surprisingly prominent, as the subject opens before us … We would first call attention to the Divine Three – Father, Son and Holy Spirit – often mentioned in the Bible.”

  3. May 27, 2013 5:30 pm

    Nagyon jó cikkek vannak ezen az oldalon! 🙂 Két idézet jutott még eszembe a témához, amelyek jól beleillenek az eddig írtakba.

    „amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.” (Jn 16:13-14)

    „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” (1Kor 2:2)

    “Ő engem fog dicsőíteni…” mondja Jézus.

    Vajon mi kit dicsőítünk?
    A Társulat kit dicsőít?
    Miért nem akarnak Jézushoz menni, hogy meggyógyítsa őket?

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: