Skip to content

Jézus és a Tetragramma

February 22, 2012

Jézus nem titkolta el Isten nevét a földi szolgálata során. Gyakran olvasott fel a Szentírásból, és ilyenkor kimondta Isten nevét (Lukács 4:16-21). Arra kérte a követőit, hogy így imádkozzanak: ‘Atyánk, szenteltessék meg a neved’ (Lukács 11:2).” (Az Őrtorony, 2012/03/01. p. 7.)

Ugyanez a cikk rögtön a bevezetésében idézi a Jn 17:6, 26-ot, mely az ÚVF szerint így hangzik: “Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál a világból. (…) És megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni.” A cikk kapcsán érdemes lenne két kérdést tisztáznunk: (1) Amikor Jézus felolvasott az Ószövetségből, valóban kimondta a Tetragrammát? (2) Mit jelent az a kifejezés, hogy Jézus “megismertette Isten nevét” a követőivel?

Az Őrtorony cikke Lukács evangéliumát idézi, és azt a zsinagógai jelenetet említi meg, amikor Jézus felolvas Ézsaiás könyvéből egy messiási részletet (Ézs 61:1-2). A Társulat jelen esetben csak a Lk 4:21-ig utal a történetre, de nézzük meg a folytatását is. Jézus a felolvasott szakaszt egyetlen mondattal kommentálja: “Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára” (21). Ezt követően Lukács elmondja, hogyan reagált a hallgatóság a felolvasásra: “Mindannyian egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti…” (22). A hallgatóság tehát egyetértett a felolvasott írásszöveggel, és még Jézus magyarázata ellen sem volt kifogásuk.

De álljunk most meg egy pillanatra! Az Ézs 61:1-2 versekben szerepel a Tetragramma, azaz az isteni nevet jelölő négy héber betű (JHVH, Jehova vagy Jahve). A zsidók — attól félve, hogy megszegik a parancsolatot — nem ejtették ki a nevet. Ezt a tényt az Új világ fordítás is elismeri, hiszen függelékében ezt a történetet a következő szavakkal kommentálja:

“Ha Jézus és a tanítványai az eredeti héber formájában vagy a görög Septuagintából olvasták a Szentírást, akkor rábukkantak az isteni névre annak tetragramma alakjában. Vajon Jézus követte korának hagyományos zsidó szokását, és Adhonait olvasott az ilyen helyeken, nehogy meggyalázza ezt a nevet, és megsértse a harmadik parancsolatot? (2Mózes 20:7). Vonakodott-e kiejteni az isteni nevet, amikor a názáreti zsinagógában felállt, elvette Ézsaiás könyvét, és felolvasta Ézsaiás könyvének azokat a verseit (61:1. 2), amelyekben a tetragramma áll?” [1]

A zsidók tehát nem ejtették ki Isten nevét, hanem az Adonáj (vagy Hasém, Adosém) megnevezésekkel utaltak rá. Ezen túlmenően azonban harciasan küzdöttek is a név megszentségtelenítése és használata ellen. Évente egy alkalommal, az engesztelés napján a főpap mondhatta csak ki törvényesen. Miután a zsidókban, legfőképp pedig a vallási vezetőkben babonás félelem alakult ki a név használata ellen, ezért igencsak kétséges, hogy a názáreti zsinagógában Jézus kimondta volna a Tetragrammát. Ha ezt teszi, a hallgatóság felháborodott volna, és megpróbálták volna megölni őt. Ne feledd azonban, hogy a történetben ezt olvastuk: “Mindannyian egyetértettek vele…” Ez a megjegyzés elképzelhetetlen lett volna, ha az egyik legszigorúbb vallási hagyományukkal ellentétesen cselekszik Jézus, és kimondja az isteni nevet. (A történetben a gyilkossági kísérletről addig nem esik szó, amíg a szemükre nem veti a hitetlenségüket.) Az Őrtorony Társulat érve tehát, miszerint Jézus ekkor kimondta a nevet, nem több spekulációnál, amelyet sem a zsidó hagyomány, sem pedig maga a szentírási szöveg nem támaszt alá.

De akkor mi lehet a jelentősége annak, hogy Jézus ‘megismertette Isten nevét’ a tanítványokkal? Hát nem éppen azért tanította imádkozni őket, hogy ‘szenteltessék meg az Atya neve’? Itt megint csak álljunk meg egy pillanatra! Jézus hány imádsága van feljegyezve az Újszövetségben, amelyben Jehovához imádkozott? Egyetlen egy sem! Minden egyes alkalommal Istent az Atyjának nevezi, nem pedig Jehovának. A szülő-gyermek kapcsolat akkor igazán bensőséges, amikor a gyermek az apját nem a nevén nevezi (pl. Lacinak szólítja), hanem édesapjának (ezt jelenti az arámi ‘abba‘ kifejezés, mellyel a Biblia Istenre utal). Hogy helyesen értsük Jézus megjegyzését, közelebbről meg kell ismerkednünk a bibliai nyelvek egyik sajátosságával. Erről Szalai András így ír a könyvében:

“…a bibliai héberben nem volt olyan szó, hogy ‘személy(iség)‘, ezért leginkább a ‘név’ szó szolgált ennek a fogalomnak a körülírására. Az, hogy ‘Isten népet szerez a nevének’ azt jelenti: népet szerez önmagának. Ugyanígy az, hogy nincs ‘más név az ég alatt’ (Csel 4:12), azt jelenti: nincs senki más az ég alatt, aki által üdvözülhetnénk. Nem véletlen, hogy a Csel 1:15-öt sem szokták szó szerint fordítani: ‘vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi [az eredetiben: név] sokaság’, tehát százhúsz személy.” [2]

Amikor tehát Jézus azért tanít imádkozni, hogy “szenteltessék meg” Isten neve, ez azt jelenti, hogy imádkozzunk azért, hogy Istenre úgy tekintsenek az emberek, mint aki szent. A János evangéliumából származó idézet pedig (“Nyilvánvalóvá tettem a nevedet…”) új értelmet nyerhet a Szalai Andrástól származó idézet fényében. Itt nem egyszerűen a név megismertetéséről van szó. Azt a zsidók nagyon jól ismerték, nem kellett velük megismertetni. Arra volt szükségük, hogy a személyt ismerjék meg, aki a név mögött áll. Ezt a gondolatot erősíti meg többek között a Békés-Dalos fordítás is: “Kinyilatkoztattalak téged az embereknek… Megismertettelek velük, és meg is foglak ismertetni…” [3] De egész hasonlóan adja vissza az Egyszerű fordítás is: “…megmutattam, hogy milyen vagy… Megmutattam nekik, hogy milyen vagy…” [4] Ezek a fordítások kidomborítják Jézus szavainak valódi értelmét. A célja ugyanis az volt, hogy megmutassa, ki is valójában Jehova, akit a zsidók annyira félreismertek. Tudták a nevét, de nem tudták, hogy ki ő valójában. Döntsd el magad, hogy az eddigiek fényében megállja-e a helyét Az Őrtorony folyóiratból származó cikk logikája!

[1] A Keresztény Görög Iratok új világ fordítása, WTB&TS, Brooklyn, 2000. pp. 409-412.
[2] Szalai András: Jehova és a szervezet, Apológia Kutatóközpont, Budapest, 2001. p. 137.
[3] Békés Gellért, Dalos Patrik: Újszövetségi Szentírás, Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest, 1990.
[4] Újszövetség — Egyszerű magyar nyelvű fordítás, World Bible Translation Center, Budapest, 2003.

Advertisements
5 Comments leave one →
  1. Sefatias permalink
    March 29, 2012 5:10 am

    “A zsidók tehát nem ejtették ki Isten nevét, hanem az Adonáj (vagy Hasém, Adosém) megnevezésekkel utaltak rá. Ezen túlmenően azonban harciasan küzdöttek is a név megszentségtelenítése és használata ellen. Évente egy alkalommal, az engesztelés napján a főpap mondhatta csak ki törvényesen.”
    tudnál segíteni nekem abban, hogy ennek hol nézhetek utána? Épp most olvastam egy újvilágfordítást bíráló cikket, amiben azt irja az író, hogy a zsidók ugyan elvétve, de használták Jehova nevét az első században. Tehát nem volt teljesen szokatlan a névhasználat. viszont sehol nem találok olyan cikket, ami kifejezetten ezzel foglalkozna

  2. Anita permalink
    September 29, 2012 4:08 pm

    kimondta vagy nem mondta ki a nevet ott akkor a zsinagógában ..nem mindegy..a cikk is elismeri h Isten neve Jehova ..csak a zsidók babonából már nem merték kimondani…de mikor Jézus azt mondta h meg kell szentelni Isten nevét..vagy amikor azt mondta h nyílvánvalóvá tettem nevedet..talán hazudott..vagy mi másra gondolt…talán pont ő szégelte volna ATyja nevét…cö..persze….attól a tény még téyn..h ez Isten személyes tulajdoneve ..és későb egyesek csak helyettesítették az Úr és más szavakkal ..

    szép…beleírtak a Bibliába..szerintük lehet csak úgy JEhova által leírt szavakat kicserélni és másra helyettesíteni..avagy nem az egész…a teljes írás Istentől ihletett???

    avagy tagadhatja é bárki is h a Britis Múzeum eredeti bibliai tekercseiben ott van a tetragramm Isten neve közel hétezerszer..talán az csekély szám??

    arra ösztönöz h nem fontos Isten neve..elhanyagolható???

    amikor Jézus azt mondta h nyílvánvalóváá tettem a nevedet …lehet ezt bárhogy másként érteni???

    és mikor a héber iratokból idézett..jó sokszor..nemcsak ott akkor..akkor talán ő is félve , szégyelve.. kicserélte..hát ilyennek ismerjük a jellemét..oh..nehogy megbántsa szegény zsidóókat ..persze….ha Isten nevének kimondása bántás..akkor az mi mikor azokat mondta h ti fehérre meszelt sírok…kívülről mutatjátok a jót..belül meg telve vagytok minden undormánnyal..ocsmánysággal..hamis tanítással..viperafajzatok…..stb..!!!!

    és ezt kiknek mondta???? nem csupán a sima zsidóknak…hanem a vezetőiknek..az írástudóknak és a farizesunak..nyíltan megmondta h a ti hagyományaitokkal semmissé teszitek ISten törvényeit….áh…jó sokszor meg is szidta őket..h képmutatók…pff….nem tartják be a törvényt..csak szájukkal mondják..stb…nah erről ennyit!!!!!!!!!!!

  3. Phoenix permalink
    December 15, 2013 1:10 am

    Talán más megközelítésből érdemes szemlélni a dolgot. Ha egy könyvet megszeretnénk érteni hasznos lehet az írója vagy az ihletője szemén át tekinteni rá. Ha ez teljesen nem is kivitelezhető, (Róma 11:33-36) egy közeli rokona is segítségünkre lehet. (Máté 11:27) Ebben a könyvben szerepel, hogy ez rokon hogyan vélekedik a nevek használatának fontosságáról (Máté 7:22-23) Ezzel mindannyian könnyen egyetérethetünk, hisz tudjuk számára mi a legfontosabb, (Máté 22:36) ami felé vele együtt törekedhetünk. (1János 4:16)
    Mindezt boldogan, hisz nem szükséges azon morfondíroznunk, hogy az aki örök és minden létezőt magából teremtett, miért adna magának nevet, amivel saját magát választaná el önmagától, ami pont elentétes lenne az akaratával.

    “Isten szemei bejárják a földet és örökre rajta lakoznak”

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: