Skip to content

A halottak állapota

August 20, 2011

Az Őrtorony, 2011/06/01 p. 16

Jehova Tanúi — amint az a fenti idézetből is kiderül — azt tanítják, hogy a halottak öntudatlan állapotban vannak. Általában a következő írásszövegekre hivatkozik a Társulat, hogy ezen álláspontját látszólag alátámassza: “Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak, és nincs többé fizetségük, mert nem emlékeznek rájuk többé, elfeledték őket. (…) Mindazt, amit kezed megtehet, tedd meg a te erődből, mert sem cselekedet, sem tervezés, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a seolban, ahová mégy” (Préd 9:5, 10, ÚVF). “Kimegy a szelleme, és ő visszatér földjébe, Azon a napon elvesznek gondolatai” (Zsolt 146:4, ÚVF, ld. még: Gen 3:19, Ez 18:4).

Egy másik kiadványában a Társulat így ír a halottak állapotáról:

Ő [Jehova] tudja, mi az igazság, és Szavában, a Bibliában felvilágosítással szolgál a halottak állapotáról. A Biblia világos tanítása így hangzik: Amikor valaki meghal, megszűnik létezni. A halál az élet ellentéte. A halottak nem látnak, nem hallanak, és nem gondolkodnak. Az embernek nincs olyan része, amely túlélné a test halálát. Nincs halhatatlan lelke vagy szelleme. (Mit tanít valójában a Biblia?, WTB&TS, p. 58.)

Érdemes észrevenni, hogy a Társulat kiadványai általában az Ószövetségre hivatkoznak, amikor a halottak állapotáról van szó. Ha a teljes bibliai hátteret nézzük, azt kell látnunk, hogy sok kérdést fokozatosan nyilatkoztatott ki Isten. Ami az Ószövetség idején Izrael népének még nem volt egyértelmű, az az Újszövetség újabb kijelentéseivel egyre világosabb lett. Ezt az elvet a Társulatnak is ismernie kell, hiszen gyakran hivatkozik a Péld 4:18-ra: “Az igazságosak ösvénye azonban olyan, mint a hajnal világossága, mely egyre világosabb lesz a teljes délig” (ÚVF).

Figyelembe véve a teljes Szentírás folyamatos kinyilatkoztatását, azt látjuk, hogy a Társulatéval ellentétes kép tárul elénk a halottak állapotára vonatkozóan. A Deut 18:10-11 versek alapján világos, hogy Mózes idejében az emberek úgy gondolták, hogy a halottakkal kapcsolatba lehet lépni, tehát valamilyen tudatos létezést tulajdonítottak nekik a halálukat követően. Később az 1Sám 28:11-15 versek is Izrael népének hasonló hitéről árulkodnak. (Érdekes, hogy a narrátor egyszerűen azt mondja, hogy Sámuel jelent ott meg.)

Ha az Újszövetséghez fordulunk, ott is hasonló gondolatokkal találkozunk. A Mt 17:3, Mk 9:4, 15:36 versek megerősítik, hogy Mózes és Illés öntudatuknál voltak még Jézus idejében is, és ez a hit a Kr.u. 1. században is jellemezte a zsidókat. A Lk 23:43 nyelvtanilag helyes fordítása is azt ígéri a jobb latornak, hogy még aznap Jézussal lesz a Paradicsomban. Pál apostol is abban a reményben élt, hogy a fizikai teste halála után azonnal Isten jelenlétébe kerül (2Kor :8, Fil 1:23-24, 2Tim 4:6), és hasonlóan fogalmazott Péter is (2Pt 1:13-15). A Zsid 12:22-23 beszél a ‘tökéletességre jutott igazak lelkeiről’, a Jel 6:9-11 és 20:4 pedig azok lelkéről, akik mártírhalált haltak Jézusért — megerősítve azt, hogy a halottak öntudatuknál vannak. A Jn 11:25-26 és Róm 8:38-39 versek pedig arról beszélnek, hogy még a halál sem választhat el minket Istentől, mert aki meghal, akkor is él, és igazából nem hal meg soha.

Mi a helyzet akkor azokkal a versekkel, melyeket a Társulat gyakran idéz álláspontja alátámasztására? A Préd 9:5, 10 szövegkörnyezete a teljes Prédikátor könyve, ami a földi ember szemszögéből mutatja be az élet különböző dolgait. Ezért ismétli oly gyakran a könyvben Salamon a “nap alatt” kifejezést, utalva az e világi életre. De a túlvilágról nem akar semmit sem mondani, mert a könyv nem arról szól. Az Ez 18:4, 20 elmondja, hogy “Amely lélek vétkezik, az hal meg”, vagyis — a Társulat érve szerint — a lélek is meghalhat, nem éli túl a testet. A lélek kifejezés azonban több jelentéssel is bír, és a lehelet, élet, én jelentést is magába foglalja. A vers értelemhű fordítása kb. így hangzana: “Aki vétkezik, annak kell meghalnia”. Ez a szövegkörnyezettel is összhangban van, hiszen ott arról ír, hogy vajon a fiaknak kell-e bűnhődniük az apák vétke miatt.

Vajon mi az oka, hogy az Őrtorony Társulat mindig csak ezekre az ószövetségi helyekre hivatkozik? Miért folyamodnak még bibliahamisításhoz is (ld. Lk 23:43), hogy a saját teológiájukat belevigyék a Szentírásba? Miért esik nehezükre elfogadni a Biblia kijelentéseit?

Advertisements
No comments yet

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: