Skip to content

Jehova az Újszövetségben

August 18, 2011

Az Új világ fordítás sajátossága, hogy az újszövetségi részben is használja Isten nevét annak Jehova alakjában. Az előszava így ír erről:

Isten páratlan neve, a Jehova név 237-szer jelenik meg A Keresztény Görög Iratok új világ fordításának főszövegében. Ennek a kiadásnak a függeléke (408-414. oldal) megindokolja ezt, és fényképeket is közöl. (A Keresztény Görög Iratok új világ fordítása, WTB&TS, 2000. p. 5.)

A Függelék több témát is érint az isteni név újszövetségi megjelenésével kapcsolatban, és ezeket fogjuk most szemügyre venni.

A görög szöveg

Maga a Társulat is kénytelen elismerni, hogy az Újszövetség rendelkezésre álló görög szövege nem tartalmazza a héber Tetragrammát, vagy más módon a Jehova vagy Jahve név transzliterálását.

Az egyik figyelemre méltó tény, mely nemcsak az eredeti görög szöveg jelenleg létező kézirataira érvényes, hanem sok régi és modern fordításra is, az, hogy hiányzik belőlük az isteni név. (Ibid. p. 408.)
Miért van az, hogy az Újszövetség összes létező másolata kihagyja a Tetragrammát? (Az Őrtorony, 1978/5/1 p. 10.)

Ez olyannyira igaz, hogy az Új világ fordítás készítéséhez használt görög szöveg (Westcott és Hort szövege) mind a 237 előfordulási helyen a görög Küriosz (Úr) és Theosz (Isten) szavakat használja. A Függelék arra utal, hogy a “jelenleg létező” kéziratokból hiányzik, és ezzel azt a benyomást próbálja kelteni, hogy a jövőben még találhatnak olyan kéziratokat, amelyek tartalmazzák Isten nevét. Azonban tudnunk kell, hogy itt nem kis számú másolatról van szó, mely kihagyja a Nevet, hanem az összes létező kéziratról, melyek elég nagy számban állnak rendelkezésünkre:

Szilárd bizonyítékunk van arra, hogy a Bibliát, Isten ihletett Szavát pontosan másolták és adták tovább nekünk. A bizonyíték ókori kéziratokból áll, melyek ma is rendelkezésünkre állnak — körülbelül 6,000 a teljes Héber Iratokról vagy annak részleteiről, és 5,000 körül a Keresztény Iratokról görögül. (Insight of the Scriptures, WTB&TS, 1988. p.321.)

Tehát itt több ezer kéziratról van szó, amely nem tartalmazza a Jehova nevet. Vegyük észre azt is, hogy a Társulat lexikona szerint ezeket a kéziratokat “pontosan másolták és adták tovább nekünk”. Ez azt jelenti, hogy pontos képünk lehet arról, hogy mi állt az eredeti újszövetségi szövegekben. Ugyanez a könyv a 324. oldalon megerősíti a megbízhatóság tényét: “A több ezernyi ókori kézirat összehasonlító tanulmányozása bizonyítékkal szolgál arra nézve, hogy az Írásokat megbízható formában kaptuk meg. Ahogyan Sir Frederic Kenyon mondta: ‘A felfedezések általános eredményei és mindezek a tanulmányozások megerősítik az Írások hitelességének bizonyítékát, és a meggyőződésünket, hogy az, amit a kezünkben tartunk (…) valójában Isten Szava.'”

Álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk át, mit is állít a Társulat. Először is elismeri, hogy több ezernyi kézirat létezik, amelyeket hitelesen és pontosan másoltak le, és ezért a mai Biblia, amit a kezünkben tartunk, lényegében megegyezik azzal, amit az ókorban megírtak. Mégis előáll egy elmélettel, mely szerint az Újszövetség görög szövegét meghamisították, és kihagyták belőle a Jehova nevet, amelyet az eredetileg tartalmazott. Nem érezzük úgy, hogy a Társulat ellentmond önmagának és azoknak a bizonyítékoknak, melyeket a Szentírás hitelessége és pontossága mellett bemutatott?

A váltás

Általában a Bibliát két részre szoktuk osztani: az első rész, amely főként azzal foglalkozik, hogy Isten (Jehova/Jahve) hogyan törődött a zsidókkal, az Ószövetség; a második rész, az Újszövetség pedig már arról szól, hogy Jézus által Isten a pogányokra is kiterjesztette az üdvösséget. Ezt mindenféle tiltakozása ellenére (vö. ÚVF Függelék, p. 1827.) még a Társulat is elismeri, hiszen megkülönbözteti a “Héber Iratokat” a “Keresztény Görög Iratoktól”. A történelmi és üdvösségtani (szótériológiai) váltás tulajdonképpen fejlődés volt, mely azt eredményezte, hogy Isten megmentő kegyelme kiterjed a nem zsidó népekre is. A Társulat így érvel:

Mivel a Keresztény Görög Iratok ihletett kiegészítése volt a szent Héber Iratoknak, következetlenségnek tűnik, hogy a görög szövegből ilyen hirtelen eltűnjön az isteni név… (Ibid. 408.)

A Társulat fordítóinak talán “következetlenségnek tűnik” a Jehova név kihagyása az Újszövetség görög szövegéből, de valójában nem az. Az Ószövetség azoknak a zsidóknak szólt elsősorban, akikkel Jehova személyesen foglalkozott. Mózesen keresztül kijelentette a nevét és a személyiségét nekik, pontosan tudták, hogy kicsoda ő. Ezt azonban nem mondhatjuk el a környező népekről, mert sok esetben a Jehova név ismeretlen volt számukra. Az egyiptomi fáraó is értetlenül kérdezte Mózestől: “Ki az a Jehova, hogy hallgassak a szavára, és elbocsássam Izraelt?” (Ex 5:2, ÚVF).

A pogányok nem tudták volna, hogy ki az a Jehova, akiről az apostolok prédikálnak nekik, vagy akiről a görög szövegben olvasnak. Nekik arra volt szükségük, hogy megismerjék a személyt, aki a Név mögött van. Pontosan ezt tette Jézus, aki a főpapi imádságában így imádkozott: “Azoknak az embereknek, akiket a világból nekem adtál, megmutattam, hogy milyen vagy” (Jn 17:6, EF). Az Új világ fordításban itt az áll, hogy “nyilvánvalóvá tettem a nevedet”. A név kifejezés azonban sok esetben a személyre utalt, aki viselte. Erről így ír könyvében Szalai András, az Apológia Kutatóközpont vezetője:

…tudni kell, hogy a bibliai héberben nem volt olyan elvont szó, hogy “személy(iség)”, ezért leginkább a “név” szó szolgált ennek a fogalomnak a körülírására. Az, hogy Isten “népet szerez a nevének” azt jelenti: népet szerez önmagának. Ugyanígy az, hogy nincs “ms név az ég alatt” (Csel 4:12), azt jelenti: nincs senki más az ég alatt, aki által üdvözülhetnénk. Nem véletlen, hogy a Csel 1:5-öt sem szokták szó szerint fordítani: “vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi [az eredetiben: név] sokaság”, tehát százhúsz személy. (Jehova és a Szervezet, Apológia, Bp. 2001. p. 137.)

Az Újszövetségben tehát azért nem jelent meg — a történelmi bizonyítékok alapján is — a Jehova név, mert a pogányok, akik a hamis vallásokból tértek át a keresztény hitre, nem értették volna, hogy kiről van szó. Jézus azonban nyilvánvalóvá tette, hogy kicsoda Isten, bemutatta őt nekik a személyes példája és élete által. Ezért mondhatta a tanítványainak: “Ennyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát is” (Jn 14:9, ÚVF).

A bizonyíték

A Társulat azonban nem éri be ennyivel, hiszen a Függelékben még fényképeket is bemutat, hogy igazolja, az Újszövetség tartalmazta a Jehova nevet. A bemutatott kézirattöredékek görög szövegében valóban szerepel a héber Tetragramma, ez azonban nem bizonyít semmit az Újszövetséggel kapcsolatban. Miért?

Azért, mert — amint azt a lábjegyzetben bemutatja az Új világ fordítás is — itt az Ószövetség görög nyelvű fordításáról, a Septuagintáról (LXX) van szó, nem pedig az eredetileg görög nyelven írt Újszövetségről. A Septuaginta fordítás a diaszpórában élő zsidóknak készült, akik pontosan tudták, ki az a Jehova, ismerték az eredeti szöveget, és tudták, hogy az tartalmazta a Tetragrammát. Ezért a fordításba logikus, hogy bekerült a név. A bemutatott fényképek jelentőségét nagyon helyesen így magyarázza el a Társulat:

Ez azt bizonyítja, hogy az eredeti LXX-ban mindenhol benne volt az isteni név, ahol az eredeti héber szövegben előfordult. (Ibid. p. 409.)

Itt azonban az Őrtorony Társulat nem áll meg, és a gondolatot tovább vezeti. Azt állítja ugyanis, hogy az Újszövetség írói, amikor idézték az Ószövetséget könyveikben, az idézetben szereplő Tetragrammát is beleírták a saját szövegükbe. Erre azonban semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésünkre. Korábban láthattuk, hogy ennek épp az ellenkezője igaz, hiszen a Társulat szerint is hitelesen és pontosan adták tovább nekünk a Szentírás szövegét, amely az újszövetségi részben nem tartalmazza a Jehova nevet.

Nem túl tisztességes dolog olyasmit beállítani bizonyítékként, ami a vizsgálatunk tárgyáról tulajdonképpen semmit nem mond el. Az a tény, hogy az Ószövetség görög fordítása, mely a zsidóknak készült, tartalmazta a Nevet, nem bizonyítja, hogy ugyanez átkerült volna a görög nyelvű Újszövetségbe is. Minden rendelkezésre álló bizonyíték viszont — ahogyan azt a Társulat is beismeri — ez ellen az elmélet ellen szól.

Befejezés

Természetesen itt most nem érintettünk minden részletet, melyet az Őrtorony Társulat bemutat véleménye alátámasztására. Azt viszont láttuk, hogy logikusan átgondolva, és egy kicsit utána kutatva (akár csak a Szervezet kiadványaiban is) azt látjuk, hogy az érveik nem helytállóak, és saját maguk leleplezik annak tévedéseit.

Advertisements
2 Comments leave one →
  1. August 19, 2011 1:04 pm

    Úgy gondolom, hogy egy parlagi hívőnek, mint amilyen én is vagyok nem olyan lényeges, hogy Isten nevét olvasgassa 237-szer a szentírásban akár ott volt, akár nem. Ebből mindössze a tanúk profitálnak, akik a négy betűt egy elit klub jelszavaként használják tudatosan vagy tudatlanul. Szerintem Isten neve, Istennek sem olyan fontos. Sőt úgy gondolom, hogy a JHWH nevet nem Isten adta magának. Rengeteg neve van, és arra a névre ami leírja pontosan ki is az Isten, epekedhetünk, de megtudni vajmi kevés esélyünk van.

  2. Toronyőr permalink
    August 19, 2011 5:00 pm

    A tanúknak nagyon fontos a Jehova név használata, hiszen valamivel ki kell ugrani a többi szekta közül. Tehát nem azért használják ott is ahol nincs a Bibliában mert annyira tisztelnék.Ugyan ez a helyzet a születésnapokkal is. Hány, még jelenleg is tanú rájött már ezen “álomgyári munkások” megtévesztésére. Pl: 2011 nov. 15 tanulmányozásra szánt ŐT-ban (32 old) mindössze 104-szer van valamilyen formában megemlítve a Jehova név. Na ennyit a tiszteletről. (Tényleg megszámoltam) 😀

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: