Jehova a Teremtő

Az Őrtorony Társulatnak kevés olyan könyve van, amelyet bátran mernék ajánlani egy nyitottan, ám mégis kritikusan gondolkodó nem Tanú olvasónak is. A 2002-ben megjelent Közeledj Jehovához! című kiadvány mégis ezek közé tartozik. Isten olyan tulajdonságait járja körbe, mint a hatalom, igazságosság, bölcsesség és szeretet. Sajnos ebben is vannak azonban olyan részletek, amelyek a Szentírás mérlegén nem állják meg a helyüket. A könyv egyik megjegyzése így szól:

“Ahogyan Jehova felhasználja teremtő hatalmát, az a szuverenitásáról tanít bennünket. Maga az a szó, hogy ‘Teremtő’, elkülöníti Jehovát minden mástól a világegyetemben, vagyis mindattól, ami ‘teremtett’. Még Jehova egyetlen-nemzett Fiát sem hívják sose Teremtőnek vagy Társteremtőnek a Bibliában, pedig ‘kézmívesként’ szolgált a teremtés alatt (Példabeszédek 8:30; Máté 19:4). Inkább ő ‘az egész teremtés elsőszülötte’ (Kolosszé 1:15). Jehova teremtői helyzete biztosítja neki azt a természetből fakadó jogot, hogy kizárólagosan ő gyakorolja a legfőbb hatalmat az egész világegyetem felett (Róma 1:20; Jelenések 4:11).” (pp. 55-56.)

Bár a könyv összességében biblikus képet fest Isten személyéről és tulajdonságairól, néhány hamis elképzelés azonban beszivárog ebbe a képbe. Szenteljünk némi figyelmet annak, hogy a két aláhúzott részletet megvizsgáljuk.

Bár a Szentírás többnyire valóban nem nevezi Jézust a Teremtőnek, arra azonban utal, hogy mindent ő teremtett. Íme néhány példa: “Minden őáltala jött létre, és tőle függetlenül semmi sem jött létre… a világ őáltala jött létre” (Jn 1:3, 10, ÚVF). “Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett” (Kol 1:15, MBT).  “Te vetettél, Uram [Jézus, vö. szövegkörnyezet], alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég” (Zsid 1:10, MBT). E versek szerint minden Jézus által jött létre, és semmi sincs, amit ne ő teremtett volna. Ebből az következik, hogy ha ő maga teremtett lény, akkor önmagát kellett megteremtenie — ez pedig teológiailag és logikailag is lehetetlen. Egyszerűbb lenne azt a tényt elfogadni, hogy Jézus úgy jelenik meg a Bibliában, mint Teremtő. De itt még nincs vége a történetnek. Érdemes azt is megnézni, hogy a Szentlélek hogyan jelenik meg a teremtéssel kapcsolatban. Az 1Móz 1:2 szerint aktív része volt a teremtésben. De nem csak Isten “tevékeny erejeként” (ÚVF), hanem Teremtő Istenként, hiszen a Biblia így ír róla: “Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet” (Jób 33:4, MBT). “Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét” (Zsolt 104:30, MBT).

A Biblia tehát valóban úgy tekint Jézusra és a Szentlélekre egyaránt, mint akik teremtő hatalommal rendelkeznek. Az Ézs 44:24 szerint mindent Jahve alkotott egyedül, mégis az Atya, a Fiú és a Szentlélek részese a teremtés munkájának. Egyéni felelősség, hogy ezt hogyan hozzuk egymással szinkronba. Ezen kívül pedig a kizárólagos hatalom, vagy mindenhatóság kérdése is másként jelenik meg a Szentírásban, mint a Társulat kiadványaiban.

Arról, hogy milyen szerepe van Jézus természetében a mindenhatóságnak, ill. hogyan gyakorolja ő kizárólagosan a hatalmat, így ír a Biblia: “Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mt 28:18, MBT). A Jel 1:8 pedig ezt írja: “Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható” (MBT). Ez a vers Jézusról beszél, hiszen ő az “eljövendő”, nem pedig az Atya.

Ha a Közeledj Jehovához! című könyv elvét szeretnénk megérteni, valóban meg kell ismernünk Istent. Nem elégedhetünk meg féligazságokkal vagy részleges közlésekkel róla. A bibliai képet kell elsajátítanunk. Nem elég ismeretet befogadni Istenről, hanem őt magát kell megismernünk a vele való bensőséges kapcsolatunkban (vö. Jn 17:3). Ez pedig csak akkor lehetséges, ha kutatjuk az Írást, és benne rácsodálkozunk Isten fenséges voltára.

Melyik a biblikusabb?

Olvasd el az alábbi két írásszöveget, és hasonlítsd össze a képekkel:

“Tamás azonban, a tizenkettő egyike, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. Mondta is hát neki a többi tanítvány: ‘Láttuk az Urat!’ De ő ezt mondta nekik: ‘Hacsak nem látom a kezén a szegek nyomát, és ujjamat nem dugom a szegek nyomába, és kezemet nem dugom az oldalába, én nem hiszem’” (Jn 20:24-25, ÚVF). “Az ellene szóló vádat is a feje fölé erősítették. Ez volt ráírva: ‘Ez Jézus, a zsidók királya’” (Mt 27:37, ÚVF).

1. Hány szögről beszél a Biblia? (Többes számot használ, tehát legalább két szögről van szó.)
2. Hány szög van Jézus kezeiben a Társulat ábrázolása szerint? (Egy.)
3. Hol van a Biblia szerint a tábla a felirattal? (Jézus feje fölött.)
4. Hol van a tábla a Társulat szerint? (Jézus karjai fölött.)
5. Szerinted melyik kép van összhangban a Biblia leírásával?

Ajánlott olvasmány még a témában: http://ortorony.wordpress.com/2011/09/07/kereszt-vagy-kinoszlop/

Egyéni BT: Jézus láthatatlan jelenléte

Amit Jehova Tanúi hisznek: Jézus nem fog a mennyből látható módon visszatérni a földre, mert már 1914 óta láthatatlanul jelen van, és uralkodik.

Hogyan jutottak erre a véleményre? Eredetileg egy látható eseményt várták 1914-re, de ez a várakozásuk meghiúsult. Ezt követően valaki felhívta a Társulat figyelmét arra, hogy a gr. parouszia kifejezést az Emphatic Diaglott című krisztadelfiánus fordítás nem eljövetelként, hanem jelenlétként fordítja. Ennek hatására — kitartva a dátum mellett — kiigazítást tettek: a dátum helyes volt, csak nem a megfelelő eseményt várták. Azóta a meghiúsult prófécia óta ragaszkodik az Őrtorony Társulat ahhoz, hogy Jézus nem tér vissza, hanem láthatatlanul jelen van 1914 óta.

Mit mond az Újszövetség Jézus láthatatlan jelenlétéről?
“Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18:20, ÚVF).
“És íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig” (Mt 28:20, ÚVF).
Kérdés: Hogyan kezdődhetett Jézus láthatatlan jelenléte 1914-ben, ha ő a feltámadása óta jelen van?

Hogyan használja az Újszövetség a parouszia kifejezést más esetekben?
“Örvendezek pedig Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikusz jelenlétének, mivel pótolták azt, hogy ti nem vagytok itt” (1Kor 16:17, ÚVF).
“Mindamellett az Isten, aki megvigasztalja a lealacsonyítottakat, megvigasztalt bennünket Titusz jelenléte által” (2Kor 7:6, ÚVF).
“Ennélfogva, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nemcsak a jelenlétemben, hanem most még sokkal készségesebben a távollétemben, folyton munkáljátok megmentéseteket, félelemmel és remegéssel” (Fil 2:12, ÚVF).
“A törvénytelennek jelenléte pedig Sátán munkálkodása szerint van, minden hatalmas cselekedettel és hazug jelekkel meg előjelekkel” (2Thessz 2:9, ÚVF).
Kérdés: Hogyan beszélhetünk Jézus láthatatlan jelenlétéről, ha ugyanaz a kifejezés minden más esetben látható jelenlétre vagy eljövetelre utal?

Mit mond az Újszövetség Jézus látható visszatéréséről?
Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén, amely Jeruzsálemtől keletre van” (Zak 14:4, MBT).
“Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek! Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is” (Mt 24:26-27, MBT).
“És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel” (Mt 24:30, MBT, vö. Mk 13:26, Lk 17:24, 21:27).
“Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: ‘Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe‘” (ApCsel 1:9-11, MBT).
“…amikor a mi Urunk Jézus Krisztus eljön minden szentjével együtt” (1Thessz 3:13, MBT).
“Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége” (Jel 1:7, MBT, vö. Zak 12:10).
Kérdés: Miért ragaszkodik az Őrtorony Társulat a láthatatlan jelenléthez, ha az Újszövetség Jézus látható visszatéréséről beszél?

Miért ragaszkodnak ehhez a tanhoz? Azért, mert ha 1914-ben nem kezdődött meg Jézus láthatatlan jelenléte, akkor nem nevezte ki az Őrtorony Társulatot és annak Vezető Testületét hű és bölcs rabszolgájává. Ez esetben pedig egy ugyanolyan vallással van dolgunk, mint pl. a mormonok, az adventisták vagy a krisztadelfiánusok — akik azt állítják magukról, hogy ők az egyetlen igaz gondolatközlési csatorna. Valójában azonban Isten nem tekinti így őket.

Ajánlott irodalom
Carl Olof Johnsson: A ‘pogányok ideje’ — Vajon véget ért? (Magánkiadás, Budapest, 2000.)
Kovács Zsolt: 1914 — Beteljesedett prófécia? (Evangéliumi, Budapest, 1997.)

Hímnemű utalás a Szentlélekre

A Szentlélek személy volta ellen gyakran hozzák fel ezt az érvet: A Szentlélek semleges nemű kifejezés, és mivel semleges nemű személyes névmással utalnak rá, ez bizonyítja, hogy nem személyről, hanem egy személytelen erőről van szó (“Isten tevékeny ereje”, vö. 1Móz 1:2, ÚVF). Ezt az érvet azonban megcáfolja az Új világ fordítás és a Kingdom Interlinear Translation egyaránt. Nézzük először magát a bibliai szöveget, aztán értelmezzük azt:

“I have many things yet to say to YOU, but YOU are not able to bear them at present. However, when that one arrives, the spirit of the truth, he will guide YOU into all the truth, for he will not speak of his own impulse, but what things he hears he will speak, and he will declare to YOU the things coming. That one will glorify me, because he will receive from what is mine and will declare it to YOU” (Jn 16:12-14, NWT).
” Sok mondanivalóm van még nektek, de most nem vagytok képesek elhordozni. Amikor azonban megérkezik az, az igazság szelleme, bevezet titeket a teljes igazságba, mert nem önmagától indíttatva szól majd, hanem azt szólja, amit hall, és kijelenti nektek az eljövendő dolgokat. Az majd megdicsőít engem, mert az enyémből fog kapni, és kijelenti azt nektek” (Jn 16:12-14, ÚVF).

“Az Újszövetség írói számos alkalommal használnak hímnemű névelőt a Szentlélekkel kapcsolatban (a lélek a görög nyelvben egyébként semlegesnemű). Ennek a különleges nyelvtani használatnak egyik legszemléletesebb példája a Jn 16:13-14, ahol a hímnemű mutató névmás két esetben vonatkozik a 13. versben említett Szentlélekre. Más példák nem ennyire világosak, hiszen a hímnemű névmások utalhatnak vagy a ‘Vigasztalóra’ (ami egyébként is hímnemű: 15:26, 16:7-8) vagy a ‘pecsétre’ (Ef 1:14-15). A Jn 16:13-14 azonban kivételt képező használatával világosan aláhúzza a Szentlélek személyi valóságának tényét. A Szentírás bizonysága ahhoz a következtetéshez vezet, hogy bár a Szentlélek szellemi lény, valóságos személy ugyanúgy, ahogy az Atya, a Fiú vagy mi magunk is” (Charles C. Ryrie: Teológiai alapismeretek, KIA, Bp. 1996. p. 455.).

Az igaz vallással és istenismerettel kapcsolatban Az Őrtorony egyik aktuális száma ezt írja: “A Biblia azt tanítja, hogy kétféle vallás létezik: igaz és hamis. A hamis vallás nem az igazat tanítja Istenről. Azonban Jehova Isten azt szeretné, ha az emberek megismernék az igazságot róla” (Az Őrtorony, 2012/05/01. p. 16). Vajon az Őrtorony Társulat az igazat tanítja Istenről, amikor elhallgatja, hogy a Szentírás személyként utal a Szentlélekre, nem pedig erőként? Vajon nevezhetők ők igaz vallásnak, amikor Istenről hamis dolgokat tanítanak?

Segédlet

Ez a segédlet elsősorban Jehova Tanúi számára készült. Témája miatt azonban hasznos lehet mindazoknak, akik szeretnék a keresztények által hitt, Szentháromságra vonatkozó tant megérteni. A célja az, hogy a bibliai alapokat mutassa be, és egy haladási irány mentén segítsen annak önálló tanulmányozásában és megértésében. Fontos lenne a tan megértése és helyes értelmezése, mielőtt bárki is elkezdi cáfolni. Mindaddig, amíg nem értjük, mit is tanít Istenről a Biblia, és ezt hogyan ragadja meg a háromság-tan, addig szélmalom-harcot vívunk, és igaz ránk, amiről Júdás írt: „Ezek viszont káromolnak mindent, azt is, amit nem ismernek; amit pedig oktalan állatok módjára ösztönösen ismernek, abba belepusztulnak” (Júd 10).

Az alábbi linkre kattintva letölthető a segédanyag, mely a háromság-tan egyéni tanulmányozását hivatott elősegíteni. Aki nem elégszik meg az Őrtorony Társulat információival, hanem szeretne utána járni a tan bibliai alapjának, annak segítségére lehet az anyag, amely szabadon letölthető és felhasználható.

Segédlet a háromság-tan tanulmányozásához

A megváltás módja

Vajon Mihály arkangyal, azaz egy teremtmény megválthatja az embert a bűnéből?

Mivel Ádám és Éva bűnt követett el, az emberiség Istentől távol él, és nem veszi figyelembe Isten tervét az életére vonatkozólag. A bűn következménye a halál (Róm 6:23), és mindenkinek felelnie kell az életéért: el kell szenvednünk a bűnünk következményét. Amikor Ádám és Éva fellázadt, nem emberek ellen, hanem Isten ellen követett el bűnt. Mivel Isten a károsult, ezért Ő rendelkezik: vagy végrehajtja rajtunk az ítéletet, vagy megkegyelmez nekünk. Ha megkegyelmez, akkor Ő maga viseli el a bűnünk következményét.

Az igazságossága miatt lehetetlen, hogy a bűn büntetlenül maradjon. “A törvény szerint ajdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsid 9:22). Ahhoz, hogy a bűnünk bűnbocsánatot nyerjen, vért kellett ontani. Azzal, hogy Isten kegyelmet ad nekünk, magára vállalta a büntetés elszenvedését. Neki magának kellett elszenvednie azt a büntetést, amit nekünk kellett volna. Ha csak egy angyal, egy teremtmény halt meg a kereszten (ahogy a háromság-tan számos kritikusa állítja), akkor Isten igazságtalan, mert egy ártatlant büntetett a mi bűnünkért, és az ő halála árán gyakorol kegyelmet, és olyan színben tetszeleg, ami valójában nem igaz. Szemléltesse ezt egy példa:

Tegyük fel, hogy bűnt követtem el ellened, neked pedig meg van minden jogod, hogy vérbosszút állj. Te dönthetsz úgy, hogy végrehajtod ezt, és akkor meglakolok a bűnömért. De úgy is dönthetsz, hogy megbocsátasz. Ekkor azonban neked kell elviselned a bűn következményét, amit én követtem el. Más lehetőséged nincs. Azt nem teheted meg, hogy megbocsátod az én bűnömet, és másvalakin, egy ártatlan emberen végrehajtod a vérbosszút. Ez esetben igazságtalan lennél, mert olyasvalakit büntetnél meg az én bűnöm miatt, aki ártatlan, a bűnösnek pedig megbocsátanál. Ha ezt tennéd, én nem neked lennék hálás, hanem annak az ártatlannak, aki meghalt az én bűnöm miatt, rólad pedig az lenne a véleményem, hogy igazságtalan vagy.

Pontosan ezt látjuk a megváltás tervének kimunkálásában is. Ha egy angyal halt meg a bűneinkért, aki ráadásul ártatlan volt, és semmi köze nem volt a mi ügyünkhöz Istennel szemben, akkor Isten igazságtalan, mi pedig hálával tartozunk annak az angyalnak.

De Istentől távol áll az igazságtalanság (Róm 3:5, 9:14, Zsid 6:10). Soha nem gyakorol kegyelmet egy ártatlan teremtménye kárára. Amikor Jézus meghalt értünk, akkor magának Istennek kellett a kereszten meghalnia, ellenkező esetben érvénytelen lenne a megváltásunk, és nem lenne rendezve a bűn kérdése. De Jézusban akkor maga Isten halt meg értünk. Isten a saját vérén vásárolt meg minket (Csel 20:28, Zsid 9:12), így valóban, egyszer és mindenkorra rendezte a bűn kérdését, miközben egyszerre érvényesült a szeretete és az igazságossága. Nem egy teremtménynek tartozunk hálával, mivel nem állat, ember vagy egy angyal halála mentett meg minket, hanem a Fiú Istené. Ezért amikor előtte leborulunk, Istennek vagyunk hálásak, és Neki köszönjük meg a bűnbocsánatot.

Az evangélium Jehova Tanúinak

Íme két idézet, melyen érdemes elgondolkodni az evangéliummal kapcsolatban. Ha a kettő között különbséget vélsz felfedezni, akkor kattints ide, hogy meglásd a hátterét!

“Akik magukat őszinte embernek tartják, hasonlítsák össze azt, amit a kereszténység vallásos közösségei évszázadokon át a Királyság evangéliumaként prédikáltak azzal, amit Jehova Tanúi az első világháború vége, vagyis 1918 óta hirdettek. Ez nem egy és ugyanaz. Amit Jehova Tanúi hirdettek, az valóban ‘evangélium’ vagy ‘jó hír’ Isten mennyei királyságáról, amely az Ő fiának, Jézus Krisztusnak a trónraemelésével, a pogányok idejének végén, 1914-ben létrejött.” (Az Őrtorony, 1981/05/01. p. 17.)

“Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké. Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és — ugyancsak az Írások szerint — feltámadt a harmadik napon.” (1Kor 15:1-5)