Sola Scriptura

“A Szentírás… ésszerű tanulmányozása a nagy Teremtő megismerésében és megértésében segítségünkre lesz. Teljesen megvilágítja az embert, az ember létezésének a teremtés törvénye szerinti célját, az élet lényegét, az ember eredetét és jövőjét. Megfelel kérdéseinkre és feleletei oly jellemzőek, hogy a gondolkodó embert teljesen kielégítik. A Szentírás a Teremtő tiszteletreméltó kinyilatkozása.” (J. F. Rutherford: A világ keletkezése, p. 6.).

Ha a Szentírás a Társulat második elnöke szerint teljesen kielégíti az olvasóit, akkor mi szükség van a folyamatos Őrtorony-tanulmányozásra, a szervezet könyveinek tanulmányozására stb.? Miért nem elegendő maga a Szentírás, ha az teljesen kielégítő önmagában is? Mi az az Őrtorony teológiájában, ami csak a Bibliát olvasva nem derülne ki?

Isten keresése

Előfordulhat, hogy egy ember leéli élete jelentős részét egy vallást követve (pl. Jehova Tanújaként). Ezt követően azonban meginog a hite és bizalma vallása vezetőiben, tanításában. Ez nem is lehet probléma, mert a cél sosem egy vallásban való tagság, hanem maga Isten — Jézuson keresztül (Jn 14:6). Az viszont már nagyobb probléma, ha egy felekezetben való csalódottság Istenben való csalódást is magával von. Istent ugyanis nem szabad egyetlen vallással sem azonosítani. Ha csalódtunk egy felekezetben, engedjük, hogy Isten begyógyítsa majd a lelki sebeinket. Talán hasznosak lesznek az alábbi gondolatok, hogy átgondoljuk Isten keresését az életünkben.

“Meggyőződésem, hogy valójában nincs istentagadó ember, viszont nem kevesen vannak, akik hamis képet kaptak Róla, és ezt a torz képet utasítják el. Lehet-e szeretni egy olyan Istent, aki megszállottan bűnre vadászik, és büntetésekkel, csapásokkal sújtja a gonoszokat, az ártatlanokat, az igazakat egyaránt? Lehet-e hinni olyan Istenben, aki alszik az Égben, vagy megtörten szemléli a teremtményei vergődését? Lehet-e bízni egy tehetetlen Istenben, akinek lesújtani ‘fáj a karja’? És lehet-e követni egy olyan egyház tanítását, amelynek múltbeli tetteit és jelenlegi elvárásait értetlenkedve és botránkozva szemléljük?

Ki az Isten? Milyen az Isten? Ha van, mit kér tőlünk? Van-e célja és értelme az életünknek, vagy nem több, mint egy szép vagy esetleg morbid ecsetvonás a világ hatalmas freskóján? (…) Úton-útfélen tapasztalom, hogy ezek a kérdések nem csak engem foglalkoztattak: nap mint nap felteszi nekem is négy gyermekem valamelyike, egy-egy barátunk, ismerősünk. De a közéletben és a médiában is gyakran ‘istenmorzsákra’ sóvárgó embereket látunk, mégha ezt a vágyat nem is fogalmazzák meg, és látjuk a hiányt, űrt és sebeket is, amelyeket az Istentől való eltávolodás okoz.”

Ablak a végtelenre — Csaba testvér gondolatai Istenről, vallásról, életről, emberről… (Helikon, Budapest, 2011. p. 9.)

Jézus és a Tetragramma

“Jézus nem titkolta el Isten nevét a földi szolgálata során. Gyakran olvasott fel a Szentírásból, és ilyenkor kimondta Isten nevét (Lukács 4:16-21). Arra kérte a követőit, hogy így imádkozzanak: ‘Atyánk, szenteltessék meg a neved’ (Lukács 11:2).” (Az Őrtorony, 2012/03/01. p. 7.)

Ugyanez a cikk rögtön a bevezetésében idézi a Jn 17:6, 26-ot, mely az ÚVF szerint így hangzik: “Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál a világból. (…) És megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni.” A cikk kapcsán érdemes lenne két kérdést tisztáznunk: (1) Amikor Jézus felolvasott az Ószövetségből, valóban kimondta a Tetragrammát? (2) Mit jelent az a kifejezés, hogy Jézus “megismertette Isten nevét” a követőivel?

Az Őrtorony cikke Lukács evangéliumát idézi, és azt a zsinagógai jelenetet említi meg, amikor Jézus felolvas Ézsaiás könyvéből egy messiási részletet (Ézs 61:1-2). A Társulat jelen esetben csak a Lk 4:21-ig utal a történetre, de nézzük meg a folytatását is. Jézus a felolvasott szakaszt egyetlen mondattal kommentálja: “Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára” (21). Ezt követően Lukács elmondja, hogyan reagált a hallgatóság a felolvasásra: “Mindannyian egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti…” (22). A hallgatóság tehát egyetértett a felolvasott írásszöveggel, és még Jézus magyarázata ellen sem volt kifogásuk.

De álljunk most meg egy pillanatra! Az Ézs 61:1-2 versekben szerepel a Tetragramma, azaz az isteni nevet jelölő négy héber betű (JHVH, Jehova vagy Jahve). A zsidók — attól félve, hogy megszegik a parancsolatot — nem ejtették ki a nevet. Ezt a tényt az Új világ fordítás is elismeri, hiszen függelékében ezt a történetet a következő szavakkal kommentálja:

“Ha Jézus és a tanítványai az eredeti héber formájában vagy a görög Septuagintából olvasták a Szentírást, akkor rábukkantak az isteni névre annak tetragramma alakjában. Vajon Jézus követte korának hagyományos zsidó szokását, és Adhonait olvasott az ilyen helyeken, nehogy meggyalázza ezt a nevet, és megsértse a harmadik parancsolatot? (2Mózes 20:7). Vonakodott-e kiejteni az isteni nevet, amikor a názáreti zsinagógában felállt, elvette Ézsaiás könyvét, és felolvasta Ézsaiás könyvének azokat a verseit (61:1. 2), amelyekben a tetragramma áll?” [1]

A zsidók tehát nem ejtették ki Isten nevét, hanem az Adonáj (vagy Hasém, Adosém) megnevezésekkel utaltak rá. Ezen túlmenően azonban harciasan küzdöttek is a név megszentségtelenítése és használata ellen. Évente egy alkalommal, az engesztelés napján a főpap mondhatta csak ki törvényesen. Miután a zsidókban, legfőképp pedig a vallási vezetőkben babonás félelem alakult ki a név használata ellen, ezért igencsak kétséges, hogy a názáreti zsinagógában Jézus kimondta volna a Tetragrammát. Ha ezt teszi, a hallgatóság felháborodott volna, és megpróbálták volna megölni őt. Ne feledd azonban, hogy a történetben ezt olvastuk: “Mindannyian egyetértettek vele…” Ez a megjegyzés elképzelhetetlen lett volna, ha az egyik legszigorúbb vallási hagyományukkal ellentétesen cselekszik Jézus, és kimondja az isteni nevet. (A történetben a gyilkossági kísérletről addig nem esik szó, amíg a szemükre nem veti a hitetlenségüket.) Az Őrtorony Társulat érve tehát, miszerint Jézus ekkor kimondta a nevet, nem több spekulációnál, amelyet sem a zsidó hagyomány, sem pedig maga a szentírási szöveg nem támaszt alá.

De akkor mi lehet a jelentősége annak, hogy Jézus ‘megismertette Isten nevét’ a tanítványokkal? Hát nem éppen azért tanította imádkozni őket, hogy ‘szenteltessék meg az Atya neve’? Itt megint csak álljunk meg egy pillanatra! Jézus hány imádsága van feljegyezve az Újszövetségben, amelyben Jehovához imádkozott? Egyetlen egy sem! Minden egyes alkalommal Istent az Atyjának nevezi, nem pedig Jehovának. A szülő-gyermek kapcsolat akkor igazán bensőséges, amikor a gyermek az apját nem a nevén nevezi (pl. Lacinak szólítja), hanem édesapjának (ezt jelenti az arámi ‘abba‘ kifejezés, mellyel a Biblia Istenre utal). Hogy helyesen értsük Jézus megjegyzését, közelebbről meg kell ismerkednünk a bibliai nyelvek egyik sajátosságával. Erről Szalai András így ír a könyvében:

“…a bibliai héberben nem volt olyan szó, hogy ‘személy(iség)‘, ezért leginkább a ‘név’ szó szolgált ennek a fogalomnak a körülírására. Az, hogy ‘Isten népet szerez a nevének’ azt jelenti: népet szerez önmagának. Ugyanígy az, hogy nincs ‘más név az ég alatt’ (Csel 4:12), azt jelenti: nincs senki más az ég alatt, aki által üdvözülhetnénk. Nem véletlen, hogy a Csel 1:15-öt sem szokták szó szerint fordítani: ‘vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi [az eredetiben: név] sokaság’, tehát százhúsz személy.” [2]

Amikor tehát Jézus azért tanít imádkozni, hogy “szenteltessék meg” Isten neve, ez azt jelenti, hogy imádkozzunk azért, hogy Istenre úgy tekintsenek az emberek, mint aki szent. A János evangéliumából származó idézet pedig (“Nyilvánvalóvá tettem a nevedet…”) új értelmet nyerhet a Szalai Andrástól származó idézet fényében. Itt nem egyszerűen a név megismertetéséről van szó. Azt a zsidók nagyon jól ismerték, nem kellett velük megismertetni. Arra volt szükségük, hogy a személyt ismerjék meg, aki a név mögött áll. Ezt a gondolatot erősíti meg többek között a Békés-Dalos fordítás is: “Kinyilatkoztattalak téged az embereknek… Megismertettelek velük, és meg is foglak ismertetni…” [3] De egész hasonlóan adja vissza az Egyszerű fordítás is: “…megmutattam, hogy milyen vagy… Megmutattam nekik, hogy milyen vagy…” [4] Ezek a fordítások kidomborítják Jézus szavainak valódi értelmét. A célja ugyanis az volt, hogy megmutassa, ki is valójában Jehova, akit a zsidók annyira félreismertek. Tudták a nevét, de nem tudták, hogy ki ő valójában. Döntsd el magad, hogy az eddigiek fényében megállja-e a helyét Az Őrtorony folyóiratból származó cikk logikája!

[1] A Keresztény Görög Iratok új világ fordítása, WTB&TS, Brooklyn, 2000. pp. 409-412.
[2] Szalai András: Jehova és a szervezet, Apológia Kutatóközpont, Budapest, 2001. p. 137.
[3] Békés Gellért, Dalos Patrik: Újszövetségi Szentírás, Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest, 1990.
[4] Újszövetség — Egyszerű magyar nyelvű fordítás, World Bible Translation Center, Budapest, 2003.

Érveljünk az Írásokból

Ha Jehova Tanúja vagy, akkor a szántóföldi szolgálatod során (házról házra járva történő prédikálás alkalmával) biztosan használod az Érveljünk az Írásokból című könyvet (1989). Ezt azzal a céllal adta ki az Őrtorony Társulat, hogy segítsen naprakésznek és felkészültnek lenni az olyan témákkal kapcsolatban, melyek leggyakrabban fordulhatnak elő a tanúskodó munka során. Szótár jelleggel több szócikket is tartalmaz (pl. Jehova, királyság, vér stb.), ill. beszélgetést elindító bevezetéseket, vagy éppen a beszélgetés megszakítását célzó közbevetésekre frappáns feleleteket. A könyv bevezetése így ír a használatáról:

Érdemes a harmadik bekezdésben foglaltakat átgondolni. Te tiszteled az igazságot? Érdeklődést mutatsz a bibliai igazság felfedezése iránt? Szeretnél ésszerű beszélgetést vagy tanulmányozást folytatni a helyes és biblikus tanítással kapcsolatban?

Ha ezekre a kérdésekre igennel válaszolsz, akkor hasznos segítség lehet számodra Kevin R. Quick Érveljünk Jehova Tanúinak című könyve. Ez nem egy mindenre kiterjedő teológiai könyv. Inkább olyan tanulmányról van szó, mely Jehova Tanúi alapvető tantételeit veszi nagyító alá. És ahelyett, hogy hosszas értekezésekbe és magyarázatokba bocsátkozna, egyszerűen kérdéseket tesz fel, melyekre több száz idézett bibliaverssel válaszol. Olyan témákat érint, mint Jézus személye, a Szentlélek, a 144000, Isten szervezete, a hű és bölcs rabszolga, az evangélium, újjászületés, Jézus visszatérése, 1914, a királyság, az új ég és új föld stb. Arról, hogy milyen céllal született ez a tanulmány, a szerző így ír:

“Jehova Tanúinak úgy ajánlanám ezt a tanulmányt, mint egy következetes, szentírási alternatívát az Őrtorony teológiára. Habár főleg az Írásokból próbáltam levonni a következtetéseket, később nyílvánvalóvá lesz, hogy a végső következtetés megerősíti a régi keresztény alaptanításokat. Őszinte vágyam, hogy az itt idézett írásszövegek őszinte őszinte összehasonlítása az Őrtorony Társulat tanításaival sok Jehova Tanúval megláttatja a keresztényi élet felsőbbségét, és az Úr Jézus Krisztus megmentő hitére jutnak.”

Kevin Quick hét évig volt kapcsolatban Jehova Tanúival, életútjáról, ill. a szervezetben szerzett tapasztalatairól Az Őrtorony-zarándoklat című életrajzi írásában ad felvilágosítást. Életútját olvasva nem egy olyan Tanú sorsot láthatunk, aki beleszületett az “igazságba”, majd kiábrándult a szervezetből, a vallásból, Istenből, és ezért mindent maga mögött hagyott. Alapos tanulmányozás után döntött úgy, hogy a szervezetet elhagyja, azért, hogy Istent, Jézust és a Biblia igazságát valóban megtalálhassa. Azóta is aktív hitéletet folytat, és a története jól illusztrálja, hogy az ex-Tanúk között nem csak befásult, istentagadó emberek lehetnek, hanem olyanok is, akik megismerték azt a szerető Atyát, aki az Őrtorony Társulat tanítása miatt eddig ismeretlen volt számukra. Végezetül pedig álljon itt még egy idézet a módszerével kapcsolatban. Aki ugyanezt hajlandó követni, semmit nem veszíthet — a végén pedig rátalálhat a Szentírás igazi Jézusára.

“De nem tudtam menekülni a gyötrő kérdések elől, amelyek felforgatták a hitemet. Ezért 1984 augusztusában egy radikális lépést tettem. Elhatároztam, hogy alávetem magam egy átfogó, szisztematikus és objektív bibliatanulmányozásnak, az Őrtorony Társulat kiadványainak a használata nélkül. Az volt a meggyőződésem, hogy ha az Őrtorony Társulat valóban Isten szervezete, akkor ezt maga Jehova Isten fogja nekem világosan és tisztán megmutatni Szavának őszinte tanulmányozása során. Jézus megígérte, hogy az Igazság Lelke elvezeti majd a keresztényeket minden igazságra (János 16:13). Hittem ebben az ígéretben, és elhatároztam, hogy egyszer és mindenkorra bebizonyítom magamnak, kicsoda Isten, kik az ő népe, és mi a szándéka velem.”

Kevin R. Quick: Érveljünk Jehova Tanúinak
Kevin R. Quick: Az Őrtorony-zarándoklat
David A. Reed: Jehova Tanúi — Hogyan nyithatjuk fel a szemüket?

Sorközi fordítás

Ha szót ejtünk az Új világ fordításról, akkor érdemes megemlíteni a Társulat saját sorközi fordítását is, a The Kingdom Interlinear Translation of the Greek Scripturest is (1969, 1985). Ez a kiadvány az elmélyült bibliatanulmányozás hatékony eszköze lehet azok számára, akik az ÚVF-t szeretnék összehasonlítani a felhasznált görög szöveggel (Westcott és Hort). A kötet jelentőségéről így ír a Hirdetők könyv:

“Az Új Világ Bibliafordító Bizottság komoly törekévseinek részeként, hogy segítse az Isten Szavát szeretőket megismerkedni a Keresztény Görög Iratok eredeti koiné nyelvű (görög köznyelv) szövegének tartalmával, a bizottság elkészítette a The Kingdom Interlinear Translation of the Greek Scriptures (A Görög Iratok Királyság sorközi fordítása) kiadást. A Watch Tower Society először 1969-ben adta ki ezt, majd 1985-ben korszerűsítette. Ez a The New Testament in the Original Greek (Új Testamentum az eredeti görög nyelven) szövegét tartalmazza, amiként azt B. F. Westcott és F. J. A. Hort összeállította. A lap jobb oldalán található a New World Translation szövege (az 1984-es javítás szerint, az időszerű kiadásban). Ám a görög szöveg sorai között ott található egy másik fordítás is, egy szinte szó szerinti, szavankénti visszaadása annak, amit a görög tulajdonképpen az alapjelentés szerint mond, ezenkívül minden szó nyelvtani alakja is. Ez lehetővé teszi még azoknak a kutatóknak is, akik nem értik a görög szöveget, hogy megállapítsák, mi áll tulajdonképpen az eredeti görög szövegben.” [1]

Ennek az Újszövetség-kiadásnak komoly jelentősége van, ahogyan azt az Őrtorony Társulat is elismeri (és talán éppen emiatt lehet a legnagyobb öngóljuk). A Társulat ugyanis saját bibliafordításával kapcsolatban több dolgot is ígért. Ugyancsak a Hirdetők könyvben leírja a Társulat, hogy milyen fordítást szerettek volna kiadni: “…olyat, amelyet nem színeztek ki a kereszténység hitvallásai és hagyományai; egy szó szerinti fordítást, amely hűségesen jeleníti meg azt, ami az eredeti írásokban áll, így pedig alapul szolgálhat az isteni igazság ismeretében való további növekedésre…” [2] Hasonló dolgot ígér a 2000-ben megjelent újszövetségi kiadás előszava is: “Az Új világ fordítás igyekszik a lehető legszószerintibben fordítani a görög szöveget, és ez a magyar nyelvű fordítás is igyekszik ugyanezt a szószerintiséget nyújtani. (…) Amennyire csak ésszerű keretek között lehetséges, az Új világ fordítás minden eredeti görög szót igyekszik következetesen egy-egy megfelelő szóval visszaadni ennek a fordításnak a nyelvezetében.” [3]

Mivel a magyar olvasó nehezen tudná az ÚVF-ból ellenőrizni ezt a szószerintiséget, hatékony eszköz lehet a sorközi fordítás. Ennek segítségével ellenőrizni tudjuk, hogy az Új Világ Bibliafordító Bizottság teljesítette-e a saját maga által felállított célt. Azt fogjuk tapasztalni, hogy a Társulat a saját tanításainak alátámasztása érdekében sok esetben eltért a görög szövegtől, és belevitte a fordításba saját hagyományát, elképzelését.

Ebben a bejegyzésben csak egyetlen példával szeretnénk illusztrálni ezt a tényt. A Jn 14:14 így hangzik az ÚVF szerint: “Ha valamit kértek az én nevemben, meg fogom tenni.” A magyar fordításból az derül ki, hogy Jézus nevében kell imádkoznunk, és teljesíteni fogja — az imádságunk megszólítottja pedig Isten legyen. De ne álljunk meg itt, és nézzük meg a sorközi fordításból a görög szöveget, és amit az ténylegesen mond:

Itt azt vehetjük észre, hogy a magyar (és az angol) fordítás kihagyja a görög με kifejezést, melynek jelentése: engem. A vers helyes fordítása tehát így hangzik: “ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem” (MBT). Érthető, hogy az ÚVF nem fordítja le helyesen a verset, hiszen saját teológiájuk szerint csak Jehovához lehet imádkozni. Jézus itt mégis azt mondja, hogy tőle kérjünk, és ő megteszi. Ha a rendelkezésedre áll a Társulat sorközi fordítása, kezdd el összehasonlítani a görög szöveggel az ÚVF szövegét, és azt fogod tapasztalni, hogy eltérés van a kettő között. A Társulat csak beszél a szószószerintiségről és a hagyományoktól, teológiai látásoktól mentes fordításról. Ő azonban a saját elképzeléseit viszi bele a szövegbe, és ahol a görög eltér az Őrtorony nézeteitől, ott a Biblia szövegét egyszerűen átírja. Erre bőséges és meggyőző bizonyítékot szolgáltat éppen az Őrtorony Társulat a sorközi fordításával. Ettől az összehasonlítástól nem kell megijednünk, hiszen erre buzdít minket maga a sorközi fordítás is…

[1] Jehova Tanúi Isten Krályságának hirdetői, WTB&TS, Brooklyn, 1997. p. 610.
[2] Uo. pp. 608-609.
[3] A Keresztény Görög Iratok új világ fordítása, WTB&TS, Brooklyn, 2000. p. 5.

Már 106 nyelven!

A 2012-es Évkönyv 24-26. oldalán közli az olvasóval az Őrtorony Társulat, hogy a saját kiadású Bibliája, az Új világ fordítás már 106 nyelven elérhető. Ebből 62 nyelven a teljes bibliafordítás, míg 44 nyelven csak az újszövetségi rész, a Keresztény Görög Iratok jelent meg. Ez a tény azért megdöbbentő, mert a Társulat fordítói hatvan év alatt több mint száz nyelvre fordították le a saját Bibliájukat. Így az Évkönyvben megjelent statisztika szerint az ÚVF már a világ népességének 76%-a számára hozzáférhető. A Társulat vezetői támogatják a fordítói munkát, hiszen a saját fordításból a saját ideológiájukat tudják alátámasztani. Könnyebb egy egységes vallásszervezetet fenntartani, ha nem kell energiát fordítaniuk a nemzeti nyelvű (egyébként keresztény szemmel nézve teljesen korrekt) bibliafordítások eltérő fordítási módjának kompenzálására. Biztosan felismerték ennek előnyeit, ami kiderül a hozzáállásukból is: “Az elmúlt hét évben a Vezető Testület kiemelt fontosságot tulajdonított a bibliafordításnak. Ennek eredményeként az Új világ fordítást ma már kétszer annyi nyelven adják ki, mint 2004-ben. És a fordítók szerte a földön továbbra is keményen dolgoznak, hogy még több nyelven megjelenhessen” (p. 24.).

2012-ben az éviszöveg ez: “A te szavad igazság” (Jn 17:17). Ezért fontos, hogy Isten Szavának helyes fordításáról is elgondolkodjunk. Ha az Évkönyv tudósítását elolvassuk, és a mellékelt képeket megnézzük, azt látjuk, hogy Jehova Tanúi mennyire örülnek az ÚVF terjedésének. Mindenütt mosolygó arcokat látunk, amint a saját példányukat tartják a kezükben, és hálás szavakkal ecsetelik, mennyire értékelik az anyanyelvükön megjelent fordítást. De ha teljesen őszinték akarunk lenni, akkor szemügyre kell vennünk a Társulat fordítását ért kritikákat is. Ez olyan személyek részéről érkezett, akik valóban értenek a bibliafordításhoz és a bibliai nyelvekhez, szemben a Társulat fordítóival. A továbbiakban idézünk néhány véleményt A Szentírás új világ fordításával kapcsolatban.

“Az általuk [a Társulat fordítói által] használt zsargon valójában aligha nevezhető angolnak, és nem emlékeztet másra, mint arra a fájdalmas kezdetre, ahogy egy iskolás fiú latinból angolra fordít. (…) Ez a kötet az elejétől a végéig ragyogó példája annak, hogy hogyan nem szabad Bibliát fordítani.” (H. H. Rowley professzor)

“A fentiek csupán néhány példa arra, ahogyan az Őrtorony félrefordítja és eltorzítja Isten Igéjét.” (Julius R. Mantey professzor)

“…habár látszólag tudományos, sok esetben ennek éppen az ellenkezője igaz. A célja az, hogy Jehova Tanúi hibáit belevigye Isten Igéjébe. Ez a fordítás nem bír tekintéllyel, hacsak nem a szerzők és hűséges követőik számára. El kell vetnünk, mint Isten Igéjének elferdítését.” (Edmund C. Gruss professzor)

“A Magyar Bibliatársulat az általa képviselt tizenkét tagegyház és a megfigyelő státusú intézmények nevében felelősséget érez a Biblia magyar nyelvű fordítása iránt, ezért ettől a bibliatudomány és a bibliafordítás nemzetközi, valamint hazai szinten elért eredményeit ignoráló fordítástól — amely a Jehova tanúi tanításait hivatott megalapozni — elhatárolja magát, és felhívja tagegyházai figyelmét arra, hogy terjesztését ne támogassák.” (A Magyar Bibliatársulat Alapítvány Kuratóriumának nyilatkozata)

Néhány kritikai megjegyzés Szalai András részéről, aki az Apológia Kutatóközpont vezetője: “Az Új Világ fordítás több szempontból is nagyon eltér minden más közhasználatban lévő fordítástól. Sajátosságainak egy része azonban egyáltalán nem új. A Társulat előbb volt bibliakiadó, mint bibliafordító, azaz már kezdetben rátalált néhány olyan bibliafordításra, amely a saját teológiai elképzeléseit tükrözte. (…) A Társulat idővel úgy érezte, hogy túl kell lépnie ezeken a fordításokon, és saját fordítást kellett kiadnia. A NWT [Új világ fordítás] a különlegességei miatt azonban sok magyarázatra és igazolásra szorul. Mivel a Társulat nem rendelkezett szakmailag elismert tudósgárdával, kénytelen volt mások fordításaira hivatkozni. Óriási, és a jelek szerint a mai napig tartó folyamatos kutatómunkára volt (van) szüksége ahhoz, hogy legalább a legfontosabb részleteket illetően sikerüljön másokra hivatkozni. (…) A Társulat mindamellett a tanításbeli szempontból döntő helyeken alig, vagy egyáltalán nem idézi a világszerte közismert és közhasználatban levő fordítások tucatjait, amelyek néhány eset kivételével mindig ellentmondanak a saját verziójának.”

A Szalai Andrástól vett idézet a Jehova és a szervezet című könyvből származik (Apológia Kutatóközpont, Budapest, 2001.). Ennek egy teljes fejezete foglalkozik azzal, hogy mennyire megbízható az Új világ fordítás (6. fejezet: Helyreálltotta a Bibliát?, pp. 129-226.). Hogy teljes képet kapj az ÚVF elfogadottságával kapcsolatban, javaslom, hogy olvasd el a könyv erről szóló fejezetét!

Függetlenség és hadiipar

Az Érveljünk az Írásokból című társulati könyvet lapozgatva azApostoli utódlás szócikkben (pp. 30-37.) két érdekes részletet találtam. Az író próbál a kereszténység egyes részei ellen érvelni, kiemelve, hogy Jehova Tanúi azok, akik Jézus és az apostolok igaz tanításának letéteményesei. Eközben két fontos tényezőt hangsúlyoz: a világtól való elkülönülést, ill. a harci eszközök igénybevételét. Amikor 1985-ben angolul kiadták ezt a könyvet, a Társulat még feltehetőleg nem gondolta, hogy mindkét pont miatt magyarázkodnia kell majd.

A 36. oldalon VI. Pál pápa 1965-ben elhangzott szavait idézi az ENSZ-szel kapcsolatban: “A föld népei mint az egyetértés és a béke utolsó reménységéhez, az Egyesült Nemzetekhez fordulnak…” Majd megemlíti a Jn 15:19 és Jak 4:4 verseket annak hangsúlyozása végett, hogy az igaz keresztényeknek távol kell tartaniuk magukat a világtól, és azzal semmiféle szövetséget nem köthetnek. A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel! (1989) címmel megjelent, a Jelenések könyvéről szóló sajátos társulati kommentár a Jel 13:14-15 magyarázatában a vadállat képmását a Népszövetséggel, majd ennek jogutódjával, az ENSZ-szel azonosítja be: “A történelem segít azonosítani ezt a képmást mint Anglia és az Egyesült Államok által javasolt, előmozdított és támogatott szervezetet, amelyet eredetileg mint Népszövetséget ismert az emberiség” (p. 194-195.). Jehova Tanúi kiadványai tehát világossá teszik: a keresztényeknek távol kell tartaniuk magukat a világtól, a politikától, legfőképpen pedig az ENSZ-től, ami Sátán földi szervezetének központi alakja.

A kérdés azért kiemelt fontosságú, ugyanis Jehova Tanúi azt gondolják magukról, hogy ők az egyetlen igaz vallás a földön, vagyis ők Jehova Isten igaz szervezete. Néhány évvel ezelőtt azonban kiderült, hogy az Őrtorony Társulat 1992-2001 között tagsággal bírt az ENSZ-ben, mint Nem Kormányzati Szervezet (NGO). A tagság feltételeiről Paul Hoeffel, a DPI NGO részleg vezetője adott tájékoztatást levélben, mely a következőket tartalmazta: (1) az NGO osztozik az ENSZ Alapokmány eszméiben, (2) elkötelezetten hatékony információs programot folytat az ENSZ tevékenységéről újságok kiadásával, hírlevelekkel, füzetkékkel, konferenciák szervezésével, szemináriumokkal és kerekasztal-beszélgetésekkel, és a média támogatásának megnyerésével. Amikor kiderült a Társulat ENSZ-tagsága, azonnal kezdeményezték annak megszüntetését, és közreadtak egy magyarázkodó levelet, melyben olyan indokot hoztak fel, ami nem állja meg a helyét. De bármi is legyen az indok, vajon eleget tett a Társulat a politikai függetlenség terén támasztott saját követelményének akkor, amikor a “fenevad képmásával”, vagyis az ENSZ-szel szövetkezett?

A másik kritikus kérdés a hadviseléssel kapcsolatos. Ismeretes, hogy Jehova Tanúi számára tiltott a sorkatonai szolgálat. Így érthető, hogy a háborúkban való aktív részvételt is elutasítják, legalábbis ezt mások esetében kritizálják. Épp ezt teszi az Érveljünk könyv is a 37. oldalán, miközben a Katolikus Egyházról ír, és E. I. Watkin katolikus történészt idézi: “Bármennyire fájdalmas is a beismerés, nem tudjuk helytelenül értelmezett nevelő szándékkal vagy tisztességtelen lojalitással eltagadni, vagy szándékosan figyelmen kívül hagyni azt a történelmi tényt, hogy a püspökök következetesen támogatták a kormányaik által folytatott úgyszólván valamennyi háborút. Az igazság az, hogy nem ismerek egyetlen olyan esetet sem, amikor a nemzeti klérus jogtalannak bélyegzett volna bármilyen háborút… A hangoztatott alapelvektől függetlenül, a gyakorlatban ez volt a katolikus püspökök jelszava háborús időkben: ‘Az én országomnak mindig igaza van.’” Ezt követően pedig idézi a Mt 26:52 és 1Jn 3:10-12 verseket, hogy a békességre és a testvéri szeretetre buzdítson.

Ezzel szemben érdekes ellentmondást fedezhetünk fel, ha megvizsgáljuk az Őrtorony Társulat befektetési ügyeit. Azt fogjuk tapasztalni, hogy a Társulatnak hadiipari érdekeltségű befektetései vannak, mellyel mind a pacifizmusra való törekvését, mind pedig szervezete nonprofit voltát cáfolja.

Tanú olvasó, arra bátorítalak, hogy olvasd el a belinkelt anyagokat is, és győződj meg magad mindenről. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy a Társulat teljesíti-e azokat az elvárásokat, melyeket az igaz vallás követőivel szemben támaszt?! Az Érveljünk könyv ezzel fejezi be a már idézett témát: “A fenti megvilágításban az apostoli utódlást magukénak valló személyek valóban úgy tanítottak és úgy viselkedtek, mint Krisztus és az apostolai?” (p. 37.). Válaszold meg te is ezt a kérdést az Őrtorony Társulattal és Jehova Tanúival kapcsolatban! Végezetül pedig kérlek, hogy gondold át az alábbi idézetet is a fentiek fényében. Ez a ‘Terelgessétek Isten nyáját’ című könyvből származik (WTB&TS, 2010. p. 112.). Nem tűnik úgy, mintha az Őrtorony Társulat elkülönítette volna önmagát a saját törvényei alapján?!

Mi az igazság?

Jézus kihallgatása során ezt a kérdést tette fel Pilátus: “Mi az igazság?” (Jn 18:38). Az e kérdésre adandó válaszunk hitéletünk minősége és üdvösségünk szempontjából alapvető fontosságú. Jézus önmagáról azt állította, hogy ő az igazság (Jn 14:6), korábban pedig azt mondta, hogy “megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (Jn 8:32). A bibliai igazság ismerete nélkülözhetetlen ahhoz, hogy helyes képet alkothassunk Istenről, önmagunkról, a világról, és az Isten tervében elfoglalt helyünkről. Ahogyan azt az Őrtorony Társulat nagyon helyesen látja, a sok-sok felekezet és vallási irányzat ellenére csak egyetlen igazság létezhet. A hibát azonban akkor követik el, amikor az igazságot egy igaz vallásban próbálják megtalálni, ahelyett, hogy csak a Bibliában keresnék és Jézusban találnák meg.

Jehova Tanúi azonban nincsenek egyedül az igaz vallás utáni vágyakozásukkal. Sok hozzájuk hasonló közösség létezik, amely sajátos teológiát képvisel, a történelmi-evangéliumi kereszténységtől lényegesen eltér alapelveiben és hitvallásában, és magának az egyedüli igaz vallás címet tulajdonítja. Gondoljunk csak Jehova Tanúi mellett a mormonokra, a krisztadelfiánusokra, az adventistákra stb. Mindannyian azt állítják magukról, hogy a történelem során hitehagyóvá vált kereszténységgel szemben az igazi, bibliai hitet kizárólagosan képviselik. A probléma azonban ott kezdődik, hogy egymásnak ellentmondó hitnézeteik vannak. A vallásalapítóik (Charles Taze Russell, Joseph Smith, John Thomas, Ellen G. White) különböző nézeteket vallottak, és az ő elképzeléseik lettek az igaz vallásuk alappillérei. Mindannyiuknak azonban egyszerre nem lehet igazuk. Ha azegyiküknek igaza van, a többi téved.

Pál a keresztényeket arra biztatta, hogy vizsgáljanak meg mindent (1Thessz 5:21), és a Szentírás a nemes lelkület jelének tekinti azt, ha valaki alaposan utánajár minden kérdésnek, amit elé tárnak (ApCsel 17:11). De hogyan vizsgáljuk meg az egyes vallások “igazságát”? Először is fontos a kiindulási pont: minden keresztény felekezet tanításának a Biblián kell alapulnia. Meg kell vizsgálnunk, hogy a tanításuk összhangban van-e a teljes Bibliával. Nem csak egyes, a szövegösszefüggésből kiragadott, félremagyarázott, félrefordított versekkel, hanem a Biblia átfogó tanításával. Mindegyik vallás azt állítja, hogy a Biblia után újabb kinyilatkoztatásokat szolgáltat Istenről és az igazságról. Ezeknek az igazságoknak azonban teljes összhangban kell lenniük a már korábbi kinyilatkoztatással. Szent Ágoston erre az elvre így hívta fel a figyelmet: “Novum in Vetere latet, Vetus in Novo patet”, azaz az Új az Óban el van rejtve, az Ó az Újban fel van tárva. Ez vajon elmondható az újabb kinyilatkoztatásokról is (Az Őrtorony, a Mormon Könyve, White írásai)?

Másrészt tágabb összefüggésben kell szemlélnünk az egyes vallásokat is. Ha önmagában nézzük a mormonokat, a Tanúkat, az adventistákat, azt látjuk, hogy egy jól felépített érvrendszerük van, amellyel a saját igazukat képesek bebizonyítani. Akkor azonban, amikor madártávlatból szemléljük ezeket a vallásokat együttesen, észre fogjuk venni, hogy olyan közösségek halmazával van dolgunk, akik messzemenő kijelentéseket tesznek az igazságról, ugyanakkor egymásnak is, és a bibliai alapnak is ellentmondanak.

Önmagában lehet, hogy meggyőző egy Tanú érvelése Jézus személyéről, a a földi paradicsomról stb. Meggyőző lehet egy mormon érvelése is a napjainkban is élő apostolokról és prófétákról, az újabb kinyilatkoztatásokról. Csakúgy, mint egy adventista gondolatai a szombatról, amint az Isten tervében megjelenik. De ha együttesen nézzük őket, látjuk az erőlködést, hogy a maguk igazságát bizonyítani próbálják akkor is, amikor az egymásnak is ellentmond.

Érdemes elgondolkodni a következő kérdéseken: Miért van az, hogy csak a Bibliát olvasva senkinek nem jutna eszébe önmagától, hogy Jehova Tanúja/mormon/adventista/krisztadelfiánus legyen? Miért nem elég az, ha valaki a Bibliát olvasva Istent megtalálja? Miért kell sok más kiadvány, ami olyan témákról szól, amik a Bibliában nincsenek is benne? Ha Tanú vagy, mi alapján döntöttél mellettük? Alaposan utánajártál független forrásokból is mindannak, amit ők mondtak? Nem lehet, hogy ha nem Tanúkkal, hanem mormonokkal találkoztál volna, akkor ők győztek volna meg arról, hogy náluk található meg az igazság?

Az igazság keresése sikamlós területre vezet téged. Sok a félrevezető hamis próféta, épp ezért kritikusan kell kezelni a hitbeli kérdéseket is. Ahelyett, hogy önálló, tárgyilagos kutatás, és őszinte imádkozás nélkül bármit is elfogadnál, járj utána minden dolognak — és célnak ne egy vallást tekints, hanem magát Istent, Jézus Krisztuson keresztül.

Kik a fordítók?

Sok más bibliafordítással ellentétben az Új világ fordításról nem tudhatjuk, hogy kik készítették. Az Őrtorony Társulat szerint ennek oka a következő: “Amikor az Új Világ bibliafordító bizottsága átadta a szerzői jogot, az volt a kívánságuk, hogy a bizottság tagjai maradjanak ismeretlenek. A Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania tiszteletben tartotta ezt a kérésüket. A fordítók nem a maguk dicsőségére törekedtek, hanem a Szentírás isteni Szerzőjének szándékoztak tiszteletet szerezni” (Érveljünk az Írásokból, p. 374.).

A későbbiek során azonban fény derült arra, hogy kik voltak a fordítók, és ez megmagyarázza, hogy miért akartak névtelenek maradni. (“Mivel a fordítók Ismeretlenek kívánnak maradni, képzettségükről semmi továbbit nem tudunk mondani.” — Érveljünk, p. 375.). William Cetnar levele, aki korábban a Főhivatalban szolgált, nyilvánosságra hozta a fordítók kilétét. A továbbiakban a levél ide vonatkozó részét idézzük:

“…Joan és én a Jehova Tanúi szektájába születtünk bele. Szüleink még mindig Jehova Tanúi. Naponta imádkozunk értük. 1950-től 1958-ig dolgoztam az Őrtorony főhivatalában. 1951-ben és 52-ben a ‘szolgálati osztályon’ dolgoztam. Azért voltam felelős, hogy megválaszoljam az USA egyharmadából érkező bibliai kérdéseket, amelyeket Jehova Tanúinak tettek fel. Én együtt reggeliztem, ebédeltem és vacsoráztam azokkal az úgynevezett bibliafordítókkal. Egyiküknek sem volt diplomája. Abban a könyvben, amit segítettem megírni (Jehovah’s Witnesses — A Nonprofit Organisation), a 74. oldalon ez a megállapítás található: ‘Amint azt megfigyeltem, N. H. Knorr, F. W. Franz, A. D. Schroeder, G. D. Gangas és M. Henschel találkoztak ezeken a fordítói üléseken.’
Nathan Homer Knorr Jehova Tanúi néhai elnöke. Ő az Allentown középiskolát (Pasadena) végezte el. Nem volt görög vagy héber ismerete, nem vett kurzusokat a bibliai nyelvekből. Miután befejezte a középiskolát, szállítási hivatalnoknak ment dolgozni az Őrtoronyhoz.
Fred William Franz Jehova Tanúi jelenlegi elnöke. Valójában ő a pápájuk. Ő teremti Jehova Tanúi teológiáját. A kérdésekre adott minden végső válasz F. W. Franztól van, nem Knorrtól. Franz a felelős az Új világ fordításért. Azt állítja, hogy tudós. A Cincinati Egyetemre két évig járt. Másodévesként otthagyta, úgyhogy Franz csak két évet végzett. 1914-ben hagyta abba a tanulmányait, mert úgy volt, hogy a világnak abban az évben vége lesz. Nem kapott rendes formális képzést a bibliai nyelvekből. Hébert autodidakta módon tanult.
Albert Darger Schroeder az Őrtorony misszióiskolájában a tanulmányi iroda vezetője. Nincs képzettsége a bibliai nyelvekből.
George Demetrius Gangas Athénban, Görögországban született. Nem volt iskolai végzettsége. Az minősítette bibliafordítóvá, hogy Athénban született. (…)
Milton George Henschel most Jehova Tanúi alelnöke. Tanúként nőtt fel. Nem vagyok biztos benne, hogy van-e középiskolai végzettsége. Abban biztos vagyok, hogy sosem járt főiskolára. Úgy vélem, ő lesz Jehova Tanúi következő elnöke.
Itt vannak tehát a világ legrosszabb könyvének a fordítói. Ördögi megtévesztők. Nem csodálkozom rajta, hogy névtelenek akarnak maradni.”

Forrás: Bill Cetnar levele Dr. Julius Mantey-hoz, idézi: Szalai András: Jehova és a szervezet, Apologia, Budapest, 2001. p. 225.

Csak a Biblia

Még Jehova Tanújaként, amikor az érdeklődők megkérdezték, miért van szükség a Biblia mellett ennyi kiadványra, gyakran mondtam el nekik a jól ismert szemléltetést: A Biblia olyan, mint egy mély kút, a kiadványok pedig vödörként és kötélként szolgálnak, hogy vizet meríthessünk belőle. Nélkülük a kút mellett ülve akár szomjan is halhatnánk. Azóta persze már látom, mennyire kicsavart és hamis volt ez a logika. A Biblia önmagában is alkalmas arra, hogy életadó üzenetével megváltoztassa emberek életét. Erre nagyon sok példát láthatunk a történelemben és napjainkban egyaránt. Ezért is érdekes, amit az egyik friss kiadvány közöl:

“Egy utazófelvigyázó a következőképpen írt az érzéseiről, miután elolvasta az ‘Alaposan tanúskodj’ Isten Királyságáról! című könyvet: ‘A Cselekedetek könyve teljesen új értelmet nyert a számomra. Számtalanszor olvastam már a benne szereplő beszámolókat, de csak olyan volt, mintha egy gyertya fénye mellett, egy koszos szemüvegen keresztül tettem volna ezt. Most abban az áldásban van részem, hogy teljes pompájában láthatom, mintha a nap tündöklő fénye ragyogna rá.’” (Az Őrtorony, 2012/01/15. p. 13.).

El kell ismerni, hogy hasznunkra válhatnak a bibliai segédkönyvek. Azonban egy jó könyv nem homályosítja el magát a Szentírást, hanem emeli annak a fényét. A célja nem az, hogy önmagához kössön, hanem hogy a Biblia mélyebb tanulmányozására ösztönözzön. Semmiképp sem egészséges lelkület, ha egy könyv elolvasása után arra a következtetésre jutunk, hogy eddig, pusztán a Szentírást olvasva, majdnem a sötétben tapogatóztunk. Vajon mennyire olvashatta őszintén, és tanulmányozhatta alaposan ez az utazófelvigyázó (Jehova Tanúi egyik felelős felügyelője) a Bibliát, ha eddig nem értette az Apostolok Cselekedeteit? Hogyan tudna jó példát mutatni a híveknek, ha ilyen alapvető szövegértelmezési gondokkal küzd?

A beszámolója jó példa arra, hogyan lehet embereket szellemi függőségben tartani. Az Őrtorony Társulat a sok-sok kiadványával annyit ért el, hogy a tagok függenek az írásmagyarázatától. Önállóan nem képesek a Bibliát értelmezni, és a benne lévő igazságokat megélni. Kiskorúak, akik csak akkor képesek megérteni az üzenetet, ha azt előre megrágják számukra Az Őrtorony és más kiadványok lapjain.

Az ilyen hozzáállásra is alkalmazható, amit a Biblia mond: “Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok. Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére. Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek…” (Zsid 5:11-6:1).

Akkor közelítünk helyes lelkülettel a Szentíráshoz, ha nem szolgáltatjuk ki magunkat ennyire (mint a cikk idézi) egy magyarázatnak; ha nem kerülünk függőségi viszonyba egyetlen tanítóval vagy könyvvel sem. A Biblia képes önmagát megmagyarázni, és világosságot gyújtani a fejünkben. Ha valaki azt állítja, hogy ehhez sok-sok más, magyarázó kiadvány is szükséges, az nem mond igazat. Légy óvatos, és fektess nagyobb hangsúlyt a Biblia tanulmányozására és megértésére. Amit ebből nyersz és alkalmazol, az az életed fogja megváltoztatni.

“Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (…) Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket” (Zsolt 119:105, 130).